június 2017

 A XIX. század egyik legjelentősebb balerinája hétéves korában lett a milánói La Scala Academy tanulója. Tízévesen már eltáncolt kisebb szerepeket, néhány évvel később volt első turnéja. 1834-ben a nápolyi San Carlo társulat tagja lett, ahol Jules Perrot koreográfus felismerte és kibontakoztatta tehetségét. 1836-ban Londonban, Bécsben és Párizsban lépett fel hatalmas sikerrel. A korabeli kritikusok szerint alakítása a Giselle címszerepében utólérhetetlen. A darab szerzőjével, Gautier-vel életreszóló barátságot kötött. 1850-től Szentpétervárra szerződött a társulat balettmesterének.

Szegény kínai bevándorlók gyereke, gyors felfogóképességére, logikus gondolkodására korán felfigyeltek tanárai. Ösztöndíjjal végzett a Barnard College-ban, filozófiai doktori disszertációját a Bryn Mawr College-ban készítette és védte meg 1940-ben. Fiatalkorától haláláig szenvedélyesen ügyeket képviselt – a nők, a feketék, a munkanélküliek, a kizsákmányoltak ügyeit. Alapítója volt többet között a Save Our Sons And Daughters és a Detroiters Working for Environmental Justice egyesületeknek.

Néhány munkája:

Párizsban született francia anyától, angol apától. Angliában nevelkedett, angolul, franciául egyformán jól beszélt. A háború kitörésekor csatlakozott a Land Army-hoz. Megismerkedett a francia idegenlégió egyik magyar származású tisztjével, Etienne Szaboval, hamarosan összeházasodtak, néhány hónappal később a férfit elesett El Alameinnál. Nemsokkal utána Violettet beszervezte a SOE (Special Operations Executive). Franciaországi első bevetését sikeresen teljesítette, kapcsolatot teremtett az ellenállási mozgalom és az angol titkosszolgálat között.

Kiemelkedő eredményei voltak golfban, kosárlabdában és atlétikában egyaránt. Ötször nyerte el az USA legjobb sportolója címet. 1932-ben a Los Angelesben tartott olimpián aranyérmes volt gátfutásban és gerelyhajításban, ezüstérmes magasugrásban. 1930-32 között tagja volt az amerikai amatőrválogatott kosárlabdacsapatnak. Golfozásban 82 tornát nyert meg, ebből 31 PGA verseny volt. Ő volt az első nő, aki PGA tornán indulhatott. Rendkívül jól keresett, profi szerződéseit remek üzleti érzékkel kötötte meg.

Hátrányos helyzetű családba született, 19-en voltak testvérek. Gyermekbánulás következtében egyik lába megbénult, tízévesen tanult újra járni. 16 éves volt első olimpiáján Melbourneben, ahol a 4 x 100-as váltóval bronzérmes lett. 1960-ban Rómában aranyérmet nyert 100 és 200 síkon, valamint a a 4 x 100-as váltóval. Az Év sportolója volt 1960-ban, az Év női sportolója 1960-ban és 1961-ben, a Fehér házban fogadta őt John F. Kennedy elnök. Két évvel később visszavonult és minden energiáját a hátrányos helyzetű gyerekek segítésére fordította. 54 évesen agydaganatban halt meg.

Liverpoolban született, a helyi leánynevelőbe járt. Tanulmányait Berlinben folytatta, ahol németül, görögül és héberül tanult. 1843-ban tért haza, még abban az évben megjelent első kötete, a Selections from the Dramas of Goethe and Schiller. Fordítását a mai napig az egyik legjobbnak tekintik. A német és görög drámák  fordítása mellett saját művei is sikert arattak. Aktívan részt vett a kor társadalmi és politikai életében. 1861-ben aláírta J.S. Mill petícióját a nők szavazati jogáért. Fontosnak tartotta a dolgozó nők képzését, előadásokat tartott nekik.

A jeruzsálemi Hebrew University-n végzett 1964-ben, röntgenkrisztallográfiai témával foglalkozó doktori disszertációját a Weizmann Institute of Science-ben készítette és védte meg. 1979 és 1984 között a Max Planck Institute osztályvezetője és a University of Chicago vendégprofesszora volt. Ő volt az első tudós, aki észlelte és megfejtette riboszóma alegységeinek funkcióit. A felfedezés után csatlakozott kutatásaihoz Thomas Steitz és Venkatraman Ramakrishnan, munkájukért 2009-ben megosztott kémiai Nobel-díjat kaptak.

18 ezer emberből választották ki őket. Most két éves kiképzést kezdenek el. Rajtuk kívül van még hét férfi is a "kiválasztottak" között.

Kayla Barron

29 éves, tengeralattjárón teljesített korábban szolgálatot, végzettsége alapján mérnökfizikus

A Munkás Testedző Egyesületben tornázott, majd Pozsonyban egy mozdulatművész mellett dolgozott. 1928-tól Bécsben Gertrud Kraus növendéke volt, 1930-tól Budapesten Ritter Máriától tanult, akinek később munkatársa lett. Egy nemzetközi táncversenyen Varsóban debütált, itthon a Zeneakadémián voltak szólóestjei. Több publikációja jelent meg a tánc elméletéről. Pesten gyerekeknek nyitott iskolát, ezt néhány év után a rendőrség betiltotta. Korai halálát követően kortárs művészek – közöttük férje, Vas István – könyvben tisztelegtek emléke előtt. 

Szakmájának egyik legismertebb képviselője, a Life magazin első női fényképésze, 1936-ban az első szám címlapja az ő fotójával jelent meg. Az első külföldi, aki engedélyt kapott szovjet gyárakban fotózni, az első női haditudósító, az első nő, aki harci zónában dolgozhatott. Fotózott szerte Amerikában, Indiában, a Szovjetúnióban, Dél-Afrikában, ott volt a buchenwaldi koncentrációs tábor felszabadításánál. Képeit őrzi  többek között a New Mexico Museum of Art, a Museum of Modern Art és a Library of Congress.

Montrealban született haladó szellemű családba, apja ügyvéd, anyja a kanadai nőmozgalom egyik úttörője volt. 1911-ben végzett az anyja által alapított l’École d’enseignement supérieur-ben, ő volt az első francia-kanadai nő, aki Queébec-ben bölcsészdiplomát szerzett. A szegénységben élő nők sorsának javítását tartotta feladatának. Rendszeresen publikált a La Bonne Parole című lapban, tanulmányokban foglalkozott a szociális gondokkal. 1923-ban belépett az általa alapított Institut Notre-Dame-du-Bon-Conseil szociális munkát végző rendbe.

1937-ben Párizsban csapatban világbajnoki aranyérmet nyert. Kétszeres Európa bajnok, 1934-ben Varsóban, 1935-ben Lausann-ban nyertek. A BEAC-ban kezdett sportolni, majd a Detektív Athletikai Clubban és a Bp. Barátság Sport Egyletben folytatta. Ötvenkétszeres válogatott, többször volt csapatbajnokságban a nyertes csapat tagja. Sportpályafutásának befejezése után edző lett. 

Marguerite Antoinette Jeanne Marie Ghislaine Cleenewerck de Crayencour Belgiumban született, belga anyától és francica arisztokrata származású apától.  Első műve, az Alexis, 1929-ben jelent meg. 1939-ben a háború elől menekülve az Egyesült Államokba költözik. Az egyik legnagyobb XX. századi, francia nyelven alkotó írónak számít, ő volt az első nő, akit a rendkívül konzervatív, mindössze 40 tagot számláló Académie française tagjai közé választott. 

Néhány műve magyarul:

7 éves volt, amikor első verse, 12, amikor első elbeszélése nyomtatásban megjelent. Ettől kezdve rendszeresen publikált és rendkívül népszerű lett. 1873-74-ben tett egyiptomi útjáról A Thousand Miles up the Nile címmel írt könyvet, melyet saját kezűleg illusztrált. Egyiptom történelme és kultúrája iránti érdeklődése elmélyült, többször visszatért oda és kutatásokat végzett. Egyik alapítója és tiszteletbeli titkára volt az Egypt Exploration Fund-nak.

A Yale egyetem jogi karán végzett és Mississippi államban kezdte pályáját, ő volt az első afro-amerikai nő, akit befogadtak az állam ügyvédi kamarájába. 1970-ben alapította a Children's Defense Fund-ot (gyermekvédelmi alapítvány), hogy nyomást gyakoroljon a szövetségi kormányra a szegény gyerekek érdekében, és koordinálja az országos gyermekvédelmi programokat. Az alapítvány a legerősebb gyereklobbyvá nőtte ki magát, leglátványosabb eredménye az 1990-ben elfogadott Act for Better Child Care törvény volt.

New Yorkban született 1864-ben, művészként megfordítva használta vezetéknevét (Harkness). Anyja tanította zongorázni és hegedülni, korán kiderült, milyen tehetséges. 9 éves volt, amikor Európába utaztak, hogy a legjobb tanároktól tanulhasson. Lipcsében Arno Hilf, Brüsszelben Henryk Wieniawski volt a mestere. 1873 és 1875 között a párizsi konzervatóriumban Joseph Massart foglalkozott vele. Első komoly sikere 17 évesen Párizsban volt, ahol a Paris Conservatoire versenyén első díjat nyert.