Gyakorló pedagógus volt, mesés bábfiguráit a Színháztörténeti Múzeumban őrzik. 1969-ben a Népművészet mestere címmel tüntették ki. Kolonics Ilona Önfeledten címmel készített róla filmet.
Kecskeméten született, zenei tanulmányait a budapesti Zenei Szakközépiskolában kezdte. Utána a Zeneművészeti Főiskola hárfa szakán 1969 és 1974 között Lubik Hédy növendéke volt, zongorázni Prunyi Ilonánál tanult. 1974-1977 között ösztöndíjjal Brüsszelben tanult. Művészi munkája mellett a Magyar Televíziónál dolgozott, majd 1980-tól haláláig a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei rendezője volt.
Budapesten született, ének- és tornatanárnak tanult. Dienes Valéria Orkesztikai iskolájának elvégzése után egész életét a mozdulatművészetnek szentelte. A huszas évek elején nagysikerű önálló esteket is adott, ahol a kortárs írók verseire táncolt. Az Orkesztika iskola vezető tanára volt, melyet Dienes Valéria emigrálása után ő vezetett tovább. 1930-ban megnyitotta saját iskoláját.
A XIX. század legnagyobb virtuózai közé tartozott, tizenöt éves korában már nagysikerű koncerteket adott Ausztriában, Oroszországban, Németországban. Tehetséges tanár is, majdnem harminc évig volt a brüsszeli konzervatórium professzora. Magánélete változatos, a korabeli felfogás szerint néha botrányos volt, de ez nem okozott kárt rendkívül sikeres karrierjének. Rövid ideig Berlioz, a romantikus zeneszerző menyasszonya volt, de anyja rábeszélte, hogy inkább a zongorakészítő Pleyelhez menjen feleségül.
