Apja Emil Key földbirtokos, liberális politikus, akinek azonban a gyermeknevelés terén rendkívül szigorú elvei voltak. Ellen nem részesült formális oktatásban, a gyerekeket otthon eleinte anyjuk, majd egy német és egy francia nevelőnő tanította. 1868-ban a család anyagi okok miatt Stockholmba költözött, Ellen itt a téli hónapokban Jenny Rossander hölgyek számára tartott tanfolyamát látogatta, emellett sokat és széleskörűen olvasott, és apja mellett a titkári teendőket is ellátta.
Koppenhágában nőtt fel, 1884-ben szerezte meg tanítói oklevelét. 1890-ben – magas rangú hivatalnokok tiltakozása ellenére - a dán parlament, a Rigsdagen első női gyorsírójává nevezték ki. Műfordítással is foglalkozott, többek között ő fordította Selma Lagerlöf munkáit dánra. Elkötelezett, aktív tagja volt a dán nőszervezetnek, a Dansk Kvindesamfund-nak, tagja volt az elnökségnek.
Fiatal újságíróként Nepálban járva olyan falvakat talált, melyekből majdnem teljesen hiányoztak a fiatal nők. Utánajárt, kiderítette, hogy emberkeskedelem áldozatai, külföldi bordélyházakba adják el őket. Az erről írt cikksorozatáért Emmy díjat kapott “kiemelkedő oknyomozó újságíró teljesítményéért”.
2002-ben létrehozta az Apne Aap Women Worldwide civil szervezetet, mely a nők jogaiért, az emberkereskedelem megszüntetéséért, a veszélyeztetett helyzetben lévő és a prostitúcióba kényszerített nők megsegítéséért dolgozik.