Anna Coleman Ladd szobrászművész, protézistervező (1878–1939)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Anna Coleman Ladd szobrászművész, protézistervező (1878–1939)

április 02, 2023 - 22:40
Olyan katonákon segített, akiknek sebesülés következtében eltorzult az arcuk.

Anna Coleman Ladd egy katonával 1918-ban

Anna Coleman Watts a pennsylvaniai Bryn Mawrban született. Párizsban és Rómában tanult szobrászatot. Feleségül ment Dr. Maynard Laddhez, akivel Bostonba költözött, és két lányuk született. Triton Babies című művét az 1915-ös San Franciscó-i Panama-Pacific kiállításon mutatták be. (Ma a bostoni közparkban található szökőkút szobra.) További mitológiai karaktereket ábrázoló műveket is készített. A szobrászat mellett festett, valamint regényeket és színdarabokat is írt.

A háború alatt értesült a londoni Francis Derwent Wood munkásságáról, aki élethű maszkokat fejlesztett ki az sebesülés következtében eltorzult arcú katonák megsegítésére. A nő felvette vele a kapcsolatot, és együtt fejlesztették tovább a maszktechnikát.

Férje után ment Franciaországba, akit az Amerikai Vöröskereszt Gyermekirodájának igazgatójává neveztek ki Toulban. Ott Anna speciális műtermet alakított ki, és maszkokat készített a sebesültek számára. Az arcprotéziseket vékony rézből készítette, melyet a páciens bőrével megegyező színű zománcfestékkel festett le. A szempillák, a szemöldök és a bajusz elkészítéséhez valódi hajat használt. A protézist zsinórokkal vagy szemüvegen keresztül rögzítették az arcra. Számos katonán segített, akik addig a sérülésektől elcsúfított arcukkal nem mertek a családjukhoz hazamenni, és akár öngyilkosságot fontolgattak.

A francia kormány 1932-ben a Becsületlégió lovagjává avatta. Anna Coleman Ladd 1936-ban férjével Kaliforniába vonult vissza, ahol 1939-ben meghalt.

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Ludmila Ulickaja

szeptember 15, 2010 - 13:27

Kilenc évig munkanélküli volt, eközben két gyerekét nevelte, valamint idős anyját ápolta. 1979-ben sikerült állást szereznie a moszkvai Zsidó Színházban, mint az irodalmi vezető helyettese. 1982-ig dolgozott itt, ezután szabadúszó lett. 1983-ban megjelent első novelláskötete. Több novellája jelent meg irodalmi folyóiratokban, de nem vettek róla tudomást hazájában. Két forgatókönyvéből film készült: 1990-ben a Liberti nővérkék majd egy év múlva a Mindenki asszonya.

Indiai–magyar rapszódia - Amrita Sher-Gil élete

február 09, 2015 - 18:14

Budapesten a Szilágyi Dezső téren, a Pecz Samu-féle református téglatemplommal szemben áll egy régi belvárosi bérház. Sorban, a többi között. A 4-es számot viseli. Nincs is benne semmi izgalmas. Magas, több szintes építmény, lakásokkal és irodákkal zsúfolt. Ha közelebb megyünk hozzá, máris sejtelmesebbé lesz. Rendezett ugyan, de itt-ott azért omlik róla a vakolat. Egy-két repedést, szúrágott ablaktáblát is látunk, és őriz magában valamit, hiszen emléktáblák vannak rajta – nem is akárkiké. Az egyik tanúsága szerint Bartók Béla élt itt a XX. század első felében, mielőtt a II.

Forough Farrokhzad iráni költő, filmrendező (1935–1967)

február 07, 2015 - 21:41
A XX. század egyik legjelentősebb iráni költője varrást és festést tanult a Kamalolmolk műszaki főiskolán, de igazán a költészet iránt vonzódott. Fő témái a női lét, a nőjogok hiánya, a kiszolgáltatott nő. 1955-ben jelent meg első kötete Asir (A fogoly) címmel, gyorsan követte a Divar (A fal). A hagyományos életformát megkérdőjelező művei éles vitákat váltottak ki. 1959-ben Angliában filmkészítést tanult, visszatérte után 1962-ben készítette számos nemzetközi díjjal elismert A fekete ház című filmjét, amely egy lepratelep életéről szól.