Galina Ulanova orosz balerina (1910–1998)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Galina Ulanova orosz balerina (1910–1998)

január 07, 2018 - 19:33

A XX. század legnagyobb táncosai között tartják számon. Szentpétervárott született, szintén balerina édesanyja és Agrippina Vaganova tanítványa volt. 1928-tól a Kirov Balett táncosa volt, 1944-ben a Bolsoj Szinház primabalerinája lett. Karizmatikus személyisége, remek előadókészsége kifogástalan technikával párosult, az orosz és a nemzetközi közönség és a kritikusok is egyaránt rajongtak érte. Számtalan elismerést kapott, pl. Anna Pavlova Prize (1958); Oscar Parcelli Prize (1988); a US Academy of Arts tiszteletbeli tagja. Stockholmban és Szentpéterváron szobrot állítottak tiszteletére.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Myra Hess angol zongoraművész (1890–1965)

február 23, 2018 - 22:02

A háború alatti elsötétített Londonban a színházak, koncerttermek is zárva voltak. A National Gallery gyűjteményét vidékre menekítették, és az üres épület adta az ötletet Myra Hessnek - akit a legjobb pianisták között tartott számon a  közönség és a kritikusok egyaránt -  hogy napközben tartsanak ott koncerteket. Az ötletet támogatta a múzeumigazgató és megkapták a belügyminiszter engedélyét is. Az 1939. október 10-én nagy sikerrel megtartott első koncertet követően minden délben megszólalt a klasszikus zene, tele volt a terem, még London bombázása alatt is, egészen 1946-ig. VI.

Feszler Mónika hárfaművész, tanár, rendező (1947–1989)

július 25, 2019 - 19:16
A kép illusztráció.

Kecskeméten született, zenei tanulmányait a budapesti Zenei Szakközépiskolában kezdte. Utána a Zeneművészeti Főiskola hárfa szakán 1969 és 1974 között Lubik Hédy növendéke volt, zongorázni Prunyi Ilonánál tanult. 1974-1977 között ösztöndíjjal Brüsszelben tanult. Művészi munkája mellett a Magyar Televíziónál dolgozott, majd 1980-tól haláláig a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei rendezője volt.

 

„A nemzet csalogánya”: Blaha Lujza

január 11, 2019 - 20:24

Reindl Ludovika néven született Rimaszombaton 1850-ben. Szülei vándorszínészek voltak, a kislány már négyévesen színpadra állt. Tizenhat évesen házasságot kötött énektanárával, Blaha János színházi karmesterrel, aki tovább képezte, és akinek nevét – noha a férfi négy évvel később tüdőbajban meghalt – egész életében viselte. Debrecenben játszott, majd Bécsben vendégszerepelt. Itt szerződtetni akarták, de ő visszautasította: magyar színésznő akart lenni. A Nemzeti Színházban, majd Budán játszott.