Az első nő, akit a perui szenátusba beválasztottak. Tevékeny nőjogi aktivista, komoly része volt abban, hogy 1955-ben Peruban a nők végre kiharcolták választójogukat. 1956-ban megkapta a Woman of the Americas címet. Tevékenységét hazájában az Order of the Sun kitüntetéssel ismerték el.
Az első feministák egyike életének 105 éve alatt megélte a feminizmus második hullámát is Angliában. Leedsben élt korán özvegyen maradt anyjával, fiatalon dolgozni kezdett. 1900-ban házasságot kötött gyerekkori barátjával, jól éltek, de felismerte a nők kiszolgáltatottságát. 1909-ben csatlakozott a WSPU-hoz (Women's Social and Political Union), megismerkedett az alapítóval, Emmeline Pankhursttel.
Stocholmban született, az ottani egyetemen tanult művészettörténetet és archeológiát, 1915-ben diplomázott. Végzés után ásatásokon dolgozott Adelsö-ben és Gästrikland-ban. 1922-ben elnyerte a The international federation of university women ösztöndíját. 1924-25 között a francia Musée des Antiquités Nationales munkatársa volt. Már diákkorától kezdve szakmai munkája mellett szociális aktivistaként is dolgozott. Bekapcsolódott a nőmozgalomba is, elnökségi tagja volt a Sveriges studerande ungdoms helnykterhetsförbund-nak. 1938-ban beválasztották a svéd parlament képviselői közé.
"... Nézd, Alma, ez a felháborító igazságtalanság velünk, nőkkel szemben, nemcsak apánké, de valamennyi férfié, akik hazánk igazságtalan törvényeit hozzák... Vagyont örököltünk anyánktól, de egy fillér felett se rendelkezhetünk. Elég idősek vagyunk ahhoz, hogy tudjuk, mit akarunk, és gondoskodjunk magunkról és másokról, de apánk a gyámunk, aki gyermekként kezel bennünket és nem tehetünk semmit, mert a törvény így szól: 'Joga van ehhez, nincs beleszólásod'." (F. Bremer: Hertha)
