Domitila Chúngara bolíviai szakszervezeti vezető, feminista (1937–2012)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Domitila Chúngara bolíviai szakszervezeti vezető, feminista (1937–2012)

április 09, 2017 - 19:22

Boliviai őslakosok leszármazottja, bányászkolónián, nyomorúságban  született és nőtt fel. 1961-ben a többi bányászfeleséggel együtt létrehozta a Housewives' Committee-t (Háziasszonyok bizottsága), céljuk a nélkülözés és a szociális diszkrimináció megszüntetése volt. Az elnyomás fokozódásával tevékenysége egyre nehezebbé vált, rendőri brutalitást, kínzást szenvedett el, száműzetésbe kényszerült.  Si me permite hablar … (Hadd mondjam el …) című könyvét a bányászcsaládok életéről, a diktatúra elleni küzdelemről több nyelvre lefordították. 1995-ben Pekingben a Nők Világkonferenciáján megkapta  a Women's World Summit Foundation díjat. Halálakor háromnapos nemzeti gyásszal tisztelegtek előtte.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Atuki Turner ugandai nőjogi aktivista, a MIFUMI alapítvány létrehozója

április 19, 2013 - 13:47
Atuki Turner

 „A nők minden napot tegyenek nőnappá azzal, hogy harcolnak a jogaikért és harcolnak az erőszak ellen. Tudniuk kell, jogukban áll megtiltani, hogy a lányukat kivegyék az iskolából vagy korán férjhezadják. Joguk van visszautasítani, hogy (megözvegyülve) a férjük fivérének tulajdonába kerüljenek, és joguk van a gyermekeik, ingó. és ingatlan vagyonuk ügyeinek intézésére.” 
 

Simone de Beauvoir (1908-86) francia író, egzisztencialista filozófus, feminista

január 08, 2013 - 23:38

1908. január 9-én született Párizsban, szigorú katolikus családban. Húga, Hélène de Beauvoir (Poupette) festőnő volt. Küzdelmét és lázadásait a konformizmus ellen az Egy jó házból való úrilány emlékei (1958) c. művében jeleníti meg, emlékiratainak első kötetében. (További magyarul megjelent kötetek: A kor hatalma (1960), A körülmények hatalma (1963)).

In Memoriam Dr. Asbótné Thorma Judit (1930-2013)

június 11, 2013 - 19:13
„Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.