Másodrangú szülők? Március 21. az egyedülálló szülők világnapja

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Másodrangú szülők? Március 21. az egyedülálló szülők világnapja

március 19, 2017 - 01:30
Még a Facebook dúsgazdag ügyvezető igazgatója, Sheryl Sandberg is, miután váratlanul megözvegyült, döbbenten szembesült a gyermekeiket egyedül nevelő anyák nehézségeivel. Ha még az ő privilegizált helyzetében sem könnyű egyedülálló szülőnek lenni, mit szóljon egy magyar anya?

(Az írás eredetileg a -n jelent meg 2016. június 24-én)

Sandberg férje halálának első évfordulóján  elismerte, hogy Dobd be magad! című sikerkönyvének megírásakor hibázott: nem szentelt elég figyelmet azoknak a nőknek, akiknek nincs támogató társuk. Tisztában van vele, hogy a nehézségek anyagi részét ő sosem fogja megtapasztalni, mégis nagyobb empátiája alakult ki az egyedülálló szülők felé, és a vállalati irányelvek olyan átalakítását sürgeti, amely kedvező az alternatív családformákban élő embereknek is. Az egyedülálló anyák aligha küzdenek a kevés esetben valós „munka vagy család” dilemmával – még annyi esélyük sincs a főállású anya szerepét választani, mint házasságban/kapcsolatban élő társaiknak. Szándékosan nem írtam azonban „t”: élethelyzetüknél fogva ugyanis ritkán tudják „bedobni magukat” az előmenetel érdekében.

A hazánkban is kétszeres arányban sújtja az egyszülős családokat a kétszülős családokhoz képest. Ezt 2013-ban az CEDAW bizottsága is kifogásolta, de a kormány egyelőre nem sok hajlandóságot mutat arra, hogy ezen változtasson. Pedig távolról sem elenyésző kisebbségről beszélünk. 2012-es adat szerint az EU-ban eleve csak az emberek 55%-a él hagyományos szerkezetű nukleáris családban (apa-anya-gyerekek), a KSH adatai szerint pedig ma Magyarországon minden ötödik család egyszülős. Ezek 86%-ában az anya a családfő, ezért nőszervezetek próbálják e csoport érdekképviseletét vállalni.

Még (tavaly) nőnap alkalmával követelték női civil szervezetek a kétszülős családokénál jelenleg mindössze 1500 Ft-tal több családi pótlék megemelését egyedülálló szülők számára (Nőszervezetek nőnapi közleménye) – Szél Bernadett az erre vonatkozó javaslatot be is nyújtotta, követelve egyúttal a nagycsaládosoknak joggal járó kedvezmények kiterjesztését az egyszülős családokra. Március 21-én, az Egyedülálló Szülők Világnapján a csatlakozó szervezetek  címmel közleményt adtak ki és országszerte több helyszínen Alternatív Anyák Napja néven flashmobot szerveztek. Április 12-én Miskolcon azonos címmel szakmai konferenciára is sor került, de hiába minden figyelemfelhívó törekvés, a Népjóléti Bizottság a javaslatot április végén végül elutasította. Szél Bernadett gyermeknapi sajtótájékoztatóján (május 29.) ismét bírálta, hogy a kormány egyetlen családmodellt preferál.

De hát, mit vétettek az egyedülálló anyák? Elvégre (többségben) nem homoszexuálisok, és nem is önző, nemzetromboló szinglik – hiszen beteljesítették a női princípiumukat, gyermeket szültek és nevelnek. Ez azonban még kevés az állami elismeréshez: a gyermek értéke ugyanis a gyermekvállalás kereteitől is függ, és a férfi nélkül élő (élni merészelő) nő akkor is fenyegeti a központi ideológia egyedül üdvözítő családképét, ha ezt az életmódot nem maga választotta. Meglehet például, hogy neki minden álma a „teljes család” volt, ám a gyermeke apja a terhesség hírére lelépett. Talán az t kellett volna választania? Akkor most azért repülnének felé a kövek. Azt se feledjük el, hogy a fogyatékos gyerekkel élő családok 70%-ában a családfő egyedülálló anya, mert „az apa más utat választott”.

Az is gyakran előfordul, hogy a nő negyven felé közeledve beleun a sikertelen párkeresésbe, és – mesterséges megtermékenyítés vagy örökbefogadás útján – egyedül vállal gyereket. Tartott volna pisztolyt valamelyik férfi fejéhez, hogy tetszetősebb életformát tudjon folytatni? És igen, az is meglehet, hogy merészelt nem megbocsátani jó asszony módjára verést vagy hűtlenséget, nem fogadta el, hogy „a család összetartása” önmegtagadás árán is kizárólag a nő feladata, és (hallatlan!) volt képe elválni. (Adott esetben a saját és gyermekei életét menteni, de tudjuk, az is az ő hibája, „miért választott ilyen embert?” – igen, a bántalmazó az első randin közölni szokta, hogy ő egy bántalmazó, ez már csak így megy.)

Nem számítanak az okok: a „csonka család” bélyege akkor is jelen van, ha e bizarr kifejezést már nem ildomos használni. Apropó, nyelvhasználat, hiába kapjuk mi, veszedelmes genderideológusok az oltást a szakterminusok használata miatt, a konzervatív jobboldalnak sem kell adott esetben a szomszédba menni egy kis nyelvújító leleményért. A közelmúltbeli „nemzetmentés-kompatibilis párválasztás” mellett számomra feledhetetlen még a 2013-as „felliberalizálódott családmodell”, melynek kapcsán azt is megtudtuk, hogy ezek a fránya emberek „nem kívánják rendezetten megélni a társas kapcsolatukat” (és ezért van családon belüli erőszak). Na itt van a baj, kérem szépen, utáljuk a „rendezett életet”, pattogunk, egyedülállunk, elválunk, ahelyett, hogy ásó, kapa, nagyharang.

A rossz hír azonban az, hogy ez nem egy emberen múlik, és a különböző családformák közti rangsor felállításától, valamint az egyedülállók folyamatos ideológiai ütlegelésétől nem fog növekedni a hagyományos családok és a megszületett gyermekek száma. Az egyedül üdvözítő életmód propagálásától senkinek nem lesz jobb – elvégre, akinek bevált, annak nem kell népszerűsíteni –, ellenben sokaknak lesz rosszabb. Gyerekeknek is, őket pedig azért szeretjük, nem?

A döntéshozók felelőssége, hogy álmokat kergetnek, vagy a valósághoz igazítják az intézkedéseiket. 

 

 

"Tőlem ezért nem kapsz munkát" – szerzőnk válasza Jakab Andor blogbejegyzésére, avagy: Mennyit ér egy Nő?!

augusztus 15, 2011 - 11:54

A kérdés a közösségi oldalakon igen elterjedt és népszerűnek tűnő elolvasása után fogalmazódott meg bennem. Az író minden köntörfalazás nélkül hangot ad véleményének, mellyel, úgy tűnik, nincs egyedül, és sajnos számos állást kereső nő számára megszokott, hogy munkáltatóként nem alkalmazna női munkaerőt. Az indok egyszerű: nem éri meg!

Több orgazmust, kevesebb pornót!

november 09, 2017 - 21:35

A feminizmus mai, „negyedik hullámának” állítólag központi kérdése lesz a szexuális kizsákmányolás kontra „szexmunka” vita, azonban a „szexuális kérdés” okozta feszültség nem újdonság a nőmozgalomban. A huszadik század elején viszont a megszerzése olyan egységes, közös cél volt, ami felülírta ezt az ellentétet.

Előítélet, politika, gyerek

augusztus 21, 2011 - 19:58
A szombati Fehérvár FC–Dunaújváros NB II-es labdarúgó-mérkőzés 88. percében pályára lépett a fiatal tehetség, Orbán Gáspár. A számára jutó 120 másodperccel ügyesen sáfárkodott, volt egy rövid sprintje, egy jó passza, és közös erővel szerelte az ellenfél egyik játékosát. Mozdulatairól a Magyar Távirati Iroda az esemény súlyához képest szegényes, mindössze öt fényképből álló galériával számolt be. Nemzetközi statisztikák szerint két perc alatt legalább 60 jó minőségű fotográfiát lehet készíteni. 

Szexhez már van jogod, de az állatkertbe csak felnőttel mehetsz

március 24, 2018 - 11:11

Sokszor kínosan felhördülünk más kultúrák, vagy épp a modern társadalmak, így az amerikai törvények ellentmondásosságain, érdemes azonban picit a saját társadalmi, kulturális és jogi környezetünket is górcső alá vennünk mielőtt másokra mutogatnánk. 

Véleményem szerint, egy társadalmat nagyban meghatároz, hogy miképpen viszonyul a saját gyermekeihez, ez alapján pedig van bőven mit tenni Magyarországon is. Nézzünk is pár érdekességet, kommentár nélkül.

A szülés mint trauma - Sheila Kitzinger könyvének ismertetője

december 28, 2009 - 12:55
Ez a fontos, a szülés során elszenvedhető traumákról szóló könyv magyarul sajnos csak 2008-ban jelent meg (az eredeti 2006-ban készült). Ha húsz évvel korábban írta volna meg a szerző, azonnali segítséget jelentett volna nekem. Akkor született második gyerekem (szüléseim története a című írásban olvashatók). Hazajöttem a kórházból, és hetekig csak sírtam.

Egy lehetséges alternatíva – a tudatos gyermektelenség

április 22, 2011 - 14:19
Illusztráció (Kép: Jánosi-Mózes Tibor)

Ez az írás nem a meggyőzésről szól. Trendekről, vagy az általános gyermekvállalási kedv csökkenéséről sem szeretnék beszélni, mert bár sokan vallják magukénak azt a gondolatot, miszerint ebbe a rideg és kiszámíthatatlan világba nem jó gyereket szülni, a tudatos gyermektelenség nem pusztán ebből eredeztethető, és nem is az utóbbi évek gazdasági-társadalmi problémái hívták életre. Sőt, a róla való diskurzus is jó pár évtizedes, és irodalmi példákat is említhetnék már a 20. század elejéről.

Néhány szó a gyerekkori traumákról

szeptember 22, 2011 - 19:45

Azt gondolom, hogy feministaként ugyanolyan fontos a gyerekek bántalmazása elleni küzdelem, mint a nők védelme. Ráadásul a bántalmazó családban felnövő gyerek még kiszolgáltatottabb, mint egy felnőtt nő, akit férje, élettársa bánt. Mindez csak úgy tud fennmaradni, hogy a bántalmazó erős társadalmi támogatottságot élvez.