Topolcsányi Laura: Aludj el szépen, magyar nő (2014)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Topolcsányi Laura: Aludj el szépen, magyar nő (2014)

november 18, 2014 - 19:35

Harriet Hosmer: Beatrice Cenci (1865)

lehunyja sok szemét a nép…
egynemű mindig a szócső
s eszméje makacsul stabil:
aludj el szépen, magyar nő
 
lábadra lehajtja fejét
a vak komondor; szeret ő…
veled alszik a gyerek is
aludj el szépen, magyar nő
 
odakint lassacskán pitymallik
s bár hömpölyög a tüntető
veled senki se számol még
aludj el szépen, magyar nő
 
beszédet mondasz (azt lehet)
-beleásít a szervező
a jó cukrod is felszökhet
aludj el szépen, magyar nő
 
alszik a széken a babád
mert szülésre van most jó idő
máma már nem hasadsz tovább
aludj el szépen, magyar nő
 
a távolságot, mint üveg
plafont, megkapod, óriás
leszel csak hunyd le kis szemed
aludj el szépen, magyar nő
 
tűzoltó leszel s katona
de nem leszel soha egyenlő
nélküled akarnak változást
negyed százada, magyar nő
 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Sor Juana Inez de le Cruz: Ha álnokul és megvetéssel...

november 28, 2015 - 16:51

Ha álnokul és megvetéssel

Tudjátok ítélni csak

A nőket és a gyengeségük,

Bolondok vagytok, férfiak.

 

Ha páratlan buzgalommal

Te ütsz rájuk billogot,

csábítva őket a bűnre,

miért keress erényt s illdomot.

 

Megszerezted elébb, aztán

Kijelented: a nő volt,

Ki téged parázna bájjal

Rútul a bűnbe sodort.

 

E léha szenvedélyben

Ki bűnösebb vajon:

A férfi, ki elbukván csábít,

Vagy, ki azt mondja: hagyom?

 

Bár egyik sem szeplőtlen,

Sylvia Plath - Hajsza

január 02, 2010 - 10:37

 

Egy párduc üldöz szüntelen,
Rögtön megöl, ha utolér.
Fákat perzsel a sűrű vér,
Jár, mint a nap, fenségesen.
A nyomomban van, közeleg,
Lépked feketén és puhán,
Varjú károg a tüskefán:
Vad, végzetes vadászat ez.
Szédít a forró, déli nap,
Szikla szaggat és tüske tép.
Vérében miféle sötét,
Érzéki vágyak izzanak?

Sylvia Plath: Függőleges vagyok

január 03, 2010 - 17:47

De inkább vízszintes volnék.
Nem vagyok fa, gyökerem nem fogja a földet,
Nem szív ásványi sókat, anyai szeretetet,
Márciusban nem hozok új levelet,
Nem vagyok virágágyak szépe,
Nincsenek láttomon Ah!-ok, nem kerülök
mutatós festményre,
Tudatlanul kell nemsoká ellhulnom,
Hozzám képest egy fa halhatatlan,
S egy virágfej nem nagy, de megdöbbentőbb,
S én azt a sok évet, ezt a vakmerőséget akarom,
együtt.