A Homofóbiaellenes Világnap alkalmából: The Kids Are All Right (2010) – film egy leszbikus család életéről

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

A Homofóbiaellenes Világnap alkalmából: The Kids Are All Right (2010) – film egy leszbikus család életéről

május 17, 2011 - 10:08
A The Kids Are All Right c. vígjáték (2010, r. Lisa Cholodenko) valószínűleg arra szándékozott kilyukadni, hogy egy leszbikus házasságban is ugyanolyan problémák adódhatnak, mint egy hetero házasságban. A 20 éve együtt élő leszbikus házaspár középpontba állítása ellenszegül ugyan az előítéletnek, mely szerint a homoszexuális kapcsolatok nem tartósak – de első benyomásom a film után az volt, hogy a film túllőtt a célon, és bumeránként visszapattanva a hagyományos sztereotípiáknak adott új lendületet.
A filmekben, sorozatokban egyre gyakrabban fordulnak elő meleg, illetve leszbikus szereplők. Ezek az ábrázolások ugyan új sztereotípiákat termelnek ki (nem minden meleg férfi excentrikus, magas hangtónusú humorzsák, aki szereti a rózsaszínt és szívesen vásárolgat hetero barátnőjével :) és nem minden leszbikus nő rövid hajú, férfias öltözetű, és visel sötét keretes szemüveget :) ), ugyanakkor megítélésem szerint jótékony hatásúak is lehetnek, rögtön mert egyáltalán láthatóvá teszik a homoszexuális embereket, és a társadalom hasznos tagjaként (gyakran pl. orvosként), jó barátként és szeretetreméltó emberként mutatják be őket. Persze ha túlságosan „jófejnek” vannak feltüntetve, annak is megvannak a hátulütői (pl. ez azt sugallja, hogy az elfogadás feltétele kizárólag az extra jófejség lehet!), de újabban azért változatosabbak e karakterek.

A c. vígjáték (2010, r. Lisa Cholodenko) valószínűleg arra szándékozott kilyukadni, hogy egy leszbikus házasságban is ugyanolyan problémák adódhatnak, mint egy hetero házasságban. A 20 éve együtt élő leszbikus házaspár középpontba állítása ellenszegül ugyan az előítéletnek, mely szerint a homoszexuális kapcsolatok nem tartósak – de első benyomásom a film után az volt, hogy a film túllőtt a célon, és bumeránként visszapattanva a hagyományos sztereotípiáknak adott új lendületet. Csak második átgondolásra ismertem fel, hogy a történet az egynemű párok szempontjából pozitív gondolatokat (is) szorgalmaz.

A történet váza: Nic, az ötven körüli, megjelenésében – noha nem vészesen, de – sztereotip (rövidhajú, szemüveges, nem túl nőies öltözködésű) leszbikus orvos (Anette Bening) és párja, a nála pár évvel fiatalabb, valamivel csinosabb housewife ill. kertépítő, Jules (Julianne Moore) két évtizede házasok. Annak idején mesterséges megtermékenyítés segítségével mindketten szültek egy-egy gyereket, a tizennyolc éves, Joni nevű lányt, illetve a tizenöt éves, Laser nevű fiút. Boldogan élnek, harmonikus a család, bár nem kissé befáradt a két szülő kapcsolata, akik közül a hivatásában sikeres, elfoglalt Nic az elsődleges kenyérkereső, a magát párja által elhanyagoltnak érző Jules pedig a szerepből egyelőre nem túl sikeresen kitörni igyekvő „housewife”. Mit sem sejtenek arról, hogy a gyerekek a hátuk mögött felkeresik spermadonor „apjukat”, és találkoznak is a felszínes-laza, egyedülálló étteremtulajdonossal, Paullal (Mark Ruffalo). Amikor a szülők erről tudomást szereznek, a gyerekeiket (és önnön státuszukat) féltve meg akarják ismerni a férfit – így alakul, hogy az megkéri a megbízók hiányával küszködő, párja által szakmailag nem igazán elismert kertépítőt, dolgozzon neki. Szexuális kapcsolat alakul ki a nő és a férfi között, amire a feleség számára akkor derül fény, mikor egy baráti látogatás során Nic Paul fürdőszobájában felfedezi kedvese hajszálait a fésűben, a kádban és az ágyban is. Ezek után a csalódott gyerekek megszakítják donor-apjukkal a kapcsolatot, és így tesz a nő is. A konfliktusokal terhelt rövid időszak után a befejezés a két nő békülésére enged következtetni.

Láthatjuk tehát a kapuzárási pánikkal küzdő, így a bögyös titkárnővel félrekettyintő apuka, és az elhanyagolt, így a jóképű kertésszel pásztorórázó feleség látszólag snassz történetének még snasszabb kombinációját, mely elsőre a hiteltelenség benyomását keltette számomra.

Miért? Egyrészt, a film állítólag a leszbikusok életét jeleníti meg, ugyanakkor nem mentes a hetero és homoszexuális kapcsolatok ill. nemi aktusok közt implikált hierarchiától. A leszbikus pár szerelmi jelenete idétlen és szánalmas, minden, csak nem bensőséges és izgató: egyikük unott pofával, nyakig felöltözve, élvezetnek vagy akár érdeklődésnek, ráhangolódásnak minimális jelét sem mutatva melegpornót (!) bambul a tévében, míg a másikból csak egy púp látszik a takaró alatt, amint igyekszik nem túl reszponzív partnerét orálisan kielégíteni. Oké, a (családiasnak szánt?) jelenet ellentmond a heteroszexuális férfiak számára készített műleszbi pornó kliséinek, ahol két dekoratív nő látványosan és nem túl hihetően élvezkedik – de átlendül a ló másik oldalára, és ismét heteroszexuális partokon köt ki: a plafont néző feleség, illetve a pornóra rejszoló férj paródiájává válik.

Mindehhez hozzájön, hogy a fiuk és a barátja a pornókazetta mellett egy műbrokit is talál a fiókban. Hogy a szánalmasságot fokozzuk, kétágút, és – ironikus/campy hatás miatt, vagy csupán kliséképpen? – mindennek a tetejébe rószaszínt. Amikor a szülők kénytelenek a fiúnak megmagyarázni, miért néznek melegpornót, a fiatalabb anyuka azzal jön, hogy a nők közötti szex befelé forduló, így néha kell nekik valami „externális” látvány, mint pl. a pénisz. (Ti értitek ezt a logikát? Én nem.)

A leszbikus nő fallosz iránt érdeklődése azonban nem sokkal később túlmutat a filmnézésen. A donorférfival való viszonyt Jules utólag az elhanyagoltsággal magyarázza. „Arra volt szükséged, hogy megdugjanak?” – kérdezi zokogva a párja; ő pedig azt válaszolja: „nem, hanem arra, hogy értékeljenek!” Megható, ugye? (hüpp, hüpp) – és a megcsalt nő még el is hiszi! A néző azonban tanúja volt, hogy az állítólag leszbikus nő egy full heteroszexuális nőt megszégyenítő lelkesedéssel ugrott a hímtagra, sőt előtte még örvendezve köszönt is neki. (Komolyan…! „O, hellooooo!” Nem tudtam, sírjak-e vagy röhögjek :D ) A heteroszex közben ráadásul a kamera már cseppet sem olyan szemérmes, mint a leszbikus házasélet bemutatásánál. Minden premier plánban van: a pózok váltogatása, a „tépd a hajam”, az orgazmustól eltorzuló arc. A hangulat is egészen más, valósággal izzik a levegő. A pár lelkiismeretfurdalásnak semmi jelét nem mutatja – miután végül mégiscsak megbeszélik, hogy ez nem helyes, ismét az ágyban kötnek ki.

A bűnbánó családanya tehát látszólag nem azért kullog végül vissza a meghitt családi otthon „melegébe” (bocs :P ), mert magától rájött, hogy párjába szerelmes és őt kívánja – hanem abból a szánalmas okból, hogy lebukott, és akkora csodát azért nem tett az a fránya fallosz, hogy most mindent borítson. (Ezek aztán a „családi értékek”!) Állítólag az érzelmi kompenzációról szólt részéről a dolog (ugyan már!...) – de akkor vajon (azon túl, hogy annyira megörült a hímtagnak) miért éppen egy jóképű macsóval csalta meg a párját, és miért nem mondjuk egy másik középkorú leszbikus nővel? Azt sem mondhatjuk, hogy a pasi különösebben körbeudvarolta volna, illetve hogy ő bármi lelkiséget igyekezett volna csempészni az egészbe. Sőt, amikor a férfi kezdett beleszeretni, nem valami lelkesen reagált. (Akkor ő volt neki az eleven rószaszín műbroki? Na szép.) Mindenesetre, párjának ezek után (bár ezt már nem látjuk) nagyon fel kell kötnie a gatyát – meg, ezek szerint (nem én találtam ki...), a műbrokit.

Második körben – és elgondolkodva azon, hogy a film leszbikus rendezőnő munkája – azonban felismertem, valószínűleg a párkapcsolati hűségről alkotott igen határozott (merevnek is mondható, de vállalom :) ) nézeteim is befolyásolhatták az első, talán túlironizált értelmezést: észre kellett volna vennem, hogy a film ott igenis szubverzív, hogy a tipikusan a hetero szexhez képest komolytalan játszadozásnak feltüntetett leszbikus szex illetve kapcsolat bizonyul a végén komolynak Jules életében (hiszen végül visszatér Nichez, holott lenne lehetősége másképp is dönteni!) és a hetero szex lesz a "komolytalan játszadozás". A film ráadásul rámutat arra, hogy a különféle szexuális orientációk nem olyan merev kategóriák, ahogy esetenként képzeljük: Jules élvezi Paullal is a szexet, viszont Nicet választja párjának. 

Ha van kedvetek, nézzétek meg ezt a filmet (magyar címe: A gyerekek jól vannak) – annak ellenére, hogy a mellékszereplők totál klisések (az idióták kavalkádjában csak a két gyerek a normális – jelezve, hogy leszbikus párok is milyen remek gyerekeket tudnak nevelni), esetenként azért jót fogtok rajta nevetni. Felüdülésként pedig szemezgessetek, melyet Cristian Réka állított össze és bocsátott a nőkért.hu rendelkezésére. 

 

 

Conchita Wurst vs. Harrach Péter

május 11, 2014 - 17:44
Harrach Wurst

Valóságos morális pánikot váltott ki, hogy az idei eurovíziós dalfesztivált az osztrák "szakállas nő"-ként emlegetett Conchita Wurst nyerte. A felrobbant Facebookon a kommentelők pusztuló társadalomról, iszonytató erkölcsi relativizmusról, nők számára kötelező és férfiak számára szigorúan megtiltott szakállviselésről, fenyegető világvégéről, Szodomáról, Gomorráról, és utcán ürítkező járókelőkről értekeznek. Legszembetűnőbb azonban - a youtube nemzetközi kommentjei közt is - a gyermekek miatti aggodalom. Hogyan hat a kis lelkükre, ha meglátnak egy szakállas nőt a tévében? Mi lesz, ha, horribile, dictu, kedvet kapnak a látottak utánzásához?

"Csupa virág a két-Ádámos éden" - Irodalmi est a Budapest Pride Héten

július 13, 2013 - 11:10
Nádasdy Ádám

Az egyik unásig hangoztatott ellenérv a "melegfelvonulással" szemben, hogy e "feltűnősködés" helyett "inkább kulturális eseményeket kellene szervezni". Nos, a helyzet az, hogy - noha ez a "parádéhoz" képest elenyésző mértékben jelent meg a sajtóban, médiában - a Budapest Pride egy egész hétig tartott, július 1. és 7. között, számtalan gazdag programmal: kiállítással, workshopokkal, irodalmi esttel.

„Az erkölcs csak hallgasson” – az Amor Lesbicus a háború előtti orvosi irodalom tükrében

február 18, 2013 - 15:49
Gustave Courbet: Az álom
Borgos Anna (irodalmár, pszichológus, a Labrisz egyik alapítója) informatív és egyben szórakoztató, jó hangulatú előadására az első magyar LMBT Történeti Hónap keretében került sor február 7-én, csütörtökön a Brit Nagykövetségen.

1. A korszak jellemzői

Ajánlott nőközpontú/feminista filmek listája

szeptember 09, 2010 - 11:49
Köszönjük a szerzőnek, hogy engedélyezte a lista átvételét!

Első megjelenés: Réka M. Cristian. “Gender and Cinema: All Sides of the Camera” in Réka M. Cristian & Zoltán Dragon. Encounters of the Filmic Kind: Guidebook to Film Theories. Szeged: JatePress Szegedi Egyetemi Kiadó, 2008, 83-104. (Ez a lista a 103. oldalon található.)

A dőlt betűs részek a szerkesztő kiegészítései.

 

Nőközpontú/feminista filmek

 

Where Are My Children (1916, dir. Lois Weber)

Mantrap (1926, dir. Victor Fleming)

A transzfóbiától az értetlenkedésen át az elfogadásig – a transzneműségről november 20., a Transznemű Áldozatok Emléknapja alkalmából

november 19, 2012 - 23:58

A Transzneműek Emléknapja (Transgender Day of Rememberance), mely minden év november 20-án esedékes, a transznemű embereket ért gyűlölet-bűncselekményekre, gyilkosságokra, bántalmazásra és diszkriminációra hívja fel a figyelmet. 1998-tól tartják, amikor is – transzszexuális mivolta miatt – meggyilkolták az amerikai transznemű nőt, Rita Hestert.

Egy aszexuális nyílt levele a Budapest Pride szervezőinek

június 06, 2013 - 12:52

Kedves Pride Szervezők!

Tudomásomra jutott, hogy véleményetek szerint a Pride nem kell, hogy az aszexuálisok képviseletében is fellépjen, mivel őket nem éri rendszerszintű elnyomás. Nem tudom, van-e az ismeretségi körötökben bárki, akiről tudjátok, hogy ezzel az orientációval rendelkezik, és megkérdeztétek-e tőle, hogy ő mit gondol. Sajnos tőlem nem kérdeztétek, de úgy vélem, fontos, hogy egy aszexuális véleményét megismerjétek, ezért az alábbiakban kifejtem.

Feminizmus és transzneműség 2.: Transz nők a szexmunka/prostitúció vitában

szeptember 12, 2016 - 14:03

/Mint ismeretes, a feminizmusnak több irányzata van, amelyek különböző nézőpontokat képviselnek, és amelyek egyes kérdésekben akár szemben is állhatnak egymással. Még komplikáltabbá teszi a jelenséget feminizmus és LMBTQ+ mozgalmak kapcsolata, valamint magán az LMBTQ+ mozgalmon belül az egyes "betűk" (melegek, leszbikusok, transzneműek, queerek, stb.) elfogadottságának eltérő mértéke. Mindez már Magyarországon is kezd látszani.

"Azt hittem, felgyújtjuk a patriarchátust" - Transzfeminizmus workshop a Pride-on

július 13, 2013 - 18:33
Kép forrása: tinfeminist.wordpress.com
A Budapest Pride hete alatt a "Transzfeminizmus" workshop volt számomra az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt program, mert két, önmagában is marginalizált és súlyos félreértésekkel, sztereotípiákkal terhelt témát hozott össze: értelemszerűen a feminista mozgalom transzneműek által képviselt irányzatáról szólt, és arról, hogy mely közös pontok találhatók a nők és a transzneműek elnyomásában. A workshopra, két feminista transznemű nő vezetésével, nagyszámú közönség részvételével, július 3-án, szerdán 19 órától került sor a Bálint Házban.
 

"Minél közelebb mégy hozzá, annál jobban megérted" - Kérdezz-felelek workshop a Budapest Pride-on

július 14, 2013 - 19:35
"Pöttyös az inged? - Minden, amit tudni akarsz másokról, de sosem merted megkérdezni" - hangzott a Budapest Pride-hét egyik legjobban várt workshopjának címe, ahol lehetőség nyílt előzetesen írásban, valamint a helyszínen szóban kérdéseket feltenni meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű, queer és aszexuális embereknek, valamint a kisebbségben megjelent heterónak is.

Női karakterek és science-fiction 3.

március 22, 2010 - 09:34

Vajon miért van az, hogy a science-fictionben megjósolt jövőképek zöme az időben távoli Földet vagy pusztulásra, vagy sanyarú sorsra ítéli? Ha körülnézünk, akkor talán elég egyértelművé válik a válasz: amennyiben a jelenleg is munkálkodó társadalmi erők irányát követjük, nem sok pozitív végkifejlet várható szülőbolygónkra nézve.