Rendkívül sajnálatos, hogy ez a fontos esemény egyelőre csupán egy kellemetlen incidens: a kerekesszékesek flashmobja miatt került a sajtóba - ha ez nincs, a fő hírportálok nem is írtak volna róla? Mint sok más résztvevőt, engem is rossz érzésekkel töltött el a bejáratnál gyülekező sérült emberek látványa, akik azt nehezményezték, hogy nem tudnak bejutni az épületbe. Alföldi Andrea, az MNSZ elnöke elmondta, hogy a - valóban nem akadálymentesített - épület az állam tulajdonában van, és a Nők Szövetsége, aki annak csak használója, alakításokat rajta nem végezhet. A szervezők felajánlották segítségüket a tüntetőknek a bejutáshoz, de ők a - nyilván nem tökéletes, de kivitelezhető - javaslatokat elhárították. Sajnálatosnak tartom, hogy a jelen helyzetben nem sikerült a feleknek együtt működni, de mint megtudtam, a probléma hosszútávú megoldása már folyamatban van.   

Alföldi Andrea a nyitó beszédében kijelentette: a magyar nőjogi küzdelmek archív folyóiratait olvasva láthatjuk, hogy ugyanazokkal a problémákkal küzdünk, mint elődeink.

Az elnök után a sokak által nagyon várt első előadó, Tamás Gáspár Miklós vette át a szót. A magát feministának valló filozófus a különböző típusú előítéletek összefüggéseit elemezte a hierarchikus, elnyomó társadalom évezredes (de ettől még az emberi természethez inherensen NEM tartozó) hagyományának tükrében. A szolgák illetve a nők mindig a legalsó, a "testi" szinten helyezkedtek el. A nőkre vonatkozó előítélet ráadásul elfogadottabb, mint pl. a más fajokat érintő: ha egy másik faj tagjait "emocionálisabbnak vagy "empatikusabbnak" minősítenénk, az rasszista kijelentésnek számítana (mert ezek a látszólagos bókok elvitatják a racionalitást!). Ez alátámasztható azzal a ténnyel, hogy a romákra vagy az afro-amerikaiakra vonatkozó pozitív előítélet is mindig valami infantilizáló, ill. a testiségre, ösztönösségre és soha nem a szellemi képességekre utaló (muzikálisak, jó atléták, stb.) E példák után az előadó a hierarchiára épülő rendet megreformáló törekvésekre, és azok többségi fogadtatására tért ki. A feminizmust is az évezredes hazugság (férfi elsőbbrendűség) megkérdőjelezése diabolizálja, a vele szembeni ellenérvek pedig legtöbbször az "életidegenséggel" hozakodnak elő. ("Szép, szép, de tényleg az apa vigye a gyereket az óvodába?" vö. "rózsadombi jogvédők" mítosza) Mintha egy életidegen kisebbség rá akarná kényszeríteni a vlóságtól elrugaszkodott agendáját a "józan többségre" - akik pedig jól tudják, hogy a boldogság titka az elnyomás. Hazánkban ráadásul nehezíti a feminizmus dolgát a félreértelmezett történelmi "tanulság", miszerint valamely szenvedélyesen vallott politikai nézet óhatatlanul diktatúrához vezet. A többség így - nem mintha a status quóval elégedett lenne! - ódzkodik a változásoktól. Pedig, hangsúlyozta az előadó,

nem helyes, hogy demokrataként toleránsak vagyunk a többség előítéleteivel szemben. A szexista előítélet NEM megbocsáthatóbb, mint a rasszista vagy homofób előítélet.

Tamás Gáspár Miklós az előadása végeztéve kiment a tüntetőkhöz, és összefoglalta számukra a bent elhangzottakat.

     Ilonszki Gabriella a nők politikai részvételéről tartott előadást. A sajnos túlságosan is jól ismert ténnyel kezdte: hazánk helyzete ebből a szempontból önmagához képest és nemzetközi összehasonlításban is igen gyatra. A nem éppen előkelő 114. helyet foglaljuk el a listán, Ghána mellett. A többi közép-európai országban is alacsony a nők részévtele, ugyanakkor Romániában és Szlovéniában már van kvóta.   

     Az üvegplafon ráadásul önkormányzati szinten is jelentkezik: a kis települések polgármesterei közt 20 százalék a nő, a 10 ezer feletti lakosságú városokban azonban mindösszesen 10 fő női pogármester található. Elmondhatjuk: jelenleg férfikvóta van. A TÁRKI felmérése szerint a magyaroknak mintegy 54 százaléka (!) ért egyet ennek ellensúlyozása végett a női kvóta bevezetésével, azaz NEM a társadalmunk az elmaradott, hanem a politikai elitünk.

    A megkérdezettek szerint a nők esélyegyenlőségét gátló fő tényezők: 1. a politában túlnyomó többségben férfiak kapnak szerepet, 2. kevés nő van döntési pozícióban, 3. a családon belüli egyenlőtlen munkamegosztás (megj. ez a probléma sokszor előkerült a konferencián, mint a nők esélyegyenlőségét, társadalmi haladását gátló, majdhogynem legfőbb tényező!)

    A helyzetet súlyosbítja, hogy - a válaszadók 70 százaléka szerint - egyik pártnak sincs nőpolitikai programja (ezt sokszor még a biztos szavazók is elismerik a preferált pártjukról). Az egyes pártok nőtagozatainak honlapja alig él, a feltöltött tartalmak sem specifikusan női vonatkozásúak. (De persze a pártok ennek ellenére a 2014-es szavazásnél "számítanak a nőkre". Hogyne.)

    Mi a megoldás? Vegyük például az Ír Köztársaságot, ahol 2012 óta van női kvóta: a jelöltállításnál 30 százalékos, és ha az adott párt ezt nem teljesíti, elveszíti az állami pénzügyi hozzájárulás felét. Ez a siker legalább részben az erős nőmozgalmi, civil nyomásnak tulajdonítható, itthon is ezt kellene szem előtt tartani. (Másik lehetőség a társadalmi értékválság lenne - korrupt politikus bukása után gyakori a női vezető megválasztása, de talán abban egyetérthetünk, hogy az előbbi megoldás rokonszenvesebb).

   A harmadik előadó Szekeres Valéria volt, aki szintén egy fontos kérdésről, a gender költségvetésről (gender budget) beszélt. A gender budget: olyan pénzügyi tervezés, amely hozzájárul a gender egyenlőség növekedéséhez, így a nők jogainak kiteljesedéséhez. A nemek egyenlősége érdekében beazonosítja és számokban fejezi ki a lépéseket a(z ön)kormányzati politika és tervezés szintjén. Hozzá tartozik az adókivetés és a jövedelemelosztás hatásainak genderérzékeny elemzése.  

   A gender költségvetés globális keretét az UNFEM, a Világban és az 1995-ös pekingi Akcióterv által meghatározott ún. gender mainstreaming szolgáltatja. Célja, a női részvétel, nyilvános szerepvállalás emelése mellett, a közszektor átláthatóságának és a kormány elszámoltathatóságának javítása: a gender budget a korrupció csökkentésével öszefügg. 

    A felsorolt példák közt szerepelt a lányok oktatására fordított összeg, a részmunkaidő előnyeinek-hátrányainak elemzése (a nők között hatszor annyi a részidőben munkát vállaló, mint a férfiak közt), az adóterhek hatása az egyszülős háztartásokra (melyek 84 százalékában nő az a bizonyos egy szülő). A magyar adatok közt szemet szúrt, hogy a 2012-es költségvetés szerint ahhoz képest, hogy 210 millió jutott az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak, 9187 millió forint ment el a Debreceni Stadionra... Az előadó a következtetések közt hangsúlyozta: a magyar költségvetés patriarchális viszonyokat tükröz, és az adózási struktúra kedvezőtlen a nők számára. 

A konferencia, változatos nőjogi támákkal, egész héten folytatódik, és pénteken, azaz Nőnapon este az Andrássy út Hősök tere felőli végén koncert zárja majd.