Dukai Takách (Takács) Judit költő (1795–1836)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Dukai Takách (Takács) Judit költő (1795–1836)

június 26, 2014 - 20:19
Az első jelentős magyar költőnő.

Az első jelentős magyar költőnőként számontartott, Malvina néven publikáló Takách Judit 1795. augusztus 9-én született Dukán, nemesi családból. A kislány gondos nevelésben részesült, és amikor megpróbálkozott a versírással, szülei ebben is bátorították. Otthonában a gazdasszonyi teendőket sajátította el, majd 1811-től apja Sopronban iskoláztatta.

 

1814-ben a család vendégei Döbrentei Gábor (író, szerkesztő) és ifj. Wesselényi Miklós felfigyeltek az élénk szellemű, intelligens lányra, és verseit olvasva további írásra ösztönözték. Judit sűrűn levelezett a kortárs írókkal, kéziratban terjesztett versei és ő maga is hamarosan ismertek és népszerűek lettek. Unokatestvére, Dukai Takács Zsuzsanna Berzsenyi Dániel felesége volt, Judit sok segítséget kapott a költőtől, aki elismerte tehetségét, „Dukai Takách Judithoz” címmel szép, komoly ódát írt hozzá, melyben a női szerepről is elmélkedik. A vers így kezdődik:

 

„Hogy a szelíden érző szépnemet

Letiltva minden főbb pályáiról,

Guzsalyra, tőre kárhoztatni szokta

A férfitörvény, vajjon jól van-e?

Igen: ha az csak úgy tekintetik,

Mint ösztöninknek szenvedő edénye

S nyers kényeinknek játszó eszköze.”

 

Juditnak az Erdélyi Múzeumban jelent meg nyomtatásban először verse, amelyet természetesen több is követett, publikált az Aspasiaban, az Aurorában, a Hasznos Mulatságokban, a Hebeben és a Heliconban is, A kesergő özvegy című munkája pedig önállóan jelent meg 1815-ben Pesten.

 

Festetics György gróf 1817-ben birtokán a hazai irodalmi élet fellendítésére megrendezte az első helikoni ünnepet, és Keszthelyre hívta az ország ismert birtokos urait, tudósokat, írókat, művészeket. A meghívottak között volt az ifjú írónő is, aki még három ilyen ünnepségen vett részt és száz forint tiszteletdíjban is részesült.

 

Az élénk társadalmi életnek 1818-ban vége szakadt, Judit huszonharmadik születésnapján férjhez ment Geöndeötz Ferenchez és annak felsőpatyi birtokára költöztek. Juditnak elő kellett vennie a fiatal lánykorában tanultakat – a háztartásvezetést, a ház körüli munkát, négy gyermekének megszületésével pedig új feladatai is lettek. 1823-ban írta Az én lakhelyem című versében: 

 

„Ha szívemet éri bánat avagy öröm,

Csak némám hullatom keblembe könnyemet,

Kirendelt sorsomat békével eltüröm

S enyhülni érezem mindenkor terhemet.”

 

Geöndeötz Ferenc 1830-ban meghalt, Judit két év múlva újra férjhez ment. Patthy István ügyvéddel kötött házasságából két gyermeke született, egy fiú és egy lány, aki azonban csak néhány napot élt. A kislány halála után nemsokára Dukai Takács Judit 1836. április tizenötödikén tüdővészben meghalt. Dukán temették el, ahol síremléke ma is megtalálható. 

 

(Első megjelenés: Feminista Almanach 2005)

 

Kapcsolódó tartalom

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Ujfalvy Krisztina (Máté Jánosné) költő (1761–1818)

december 27, 2016 - 14:15

 

Híres székely nemesi család sarja, 1761-ben a Kis-Küküllő mentén, Szőkefalván született. Hétéves volt, amikor édesapja, Újfalvi Sámuel küküllői főbíró meghalt, édesanyja egyedül nevelte fel. A híresen szép fiatal lány szerelmes lett Haller László grófba, de az, noha viszonozta érzelmeit, mást vett feleségül, mert családja nem tolerálta a vallási különbségeket. Csalódásában, és a szülői nyomásnak engedve Krisztina feleségül ment a Mezőcsáváson gazdálkodó, művelt, gazdag Máté János földbirtokoshoz. A viharosra sikeredett házasságból egy kislánya született.

Bezerédj Amália író, az első magyar gyerekkönyv szerzője (1804–1837)

december 27, 2016 - 14:28

Az első magyar gyermekkönyv szerzője Szentivánfán született nemesi családból. Széleskörű nevelésben részesült, gyerekkorától tanulta a latin, angol, francia, német nyelveket, zongorázott és hárfázott. Igen fiatalon, 1821-ben ment férjhez távoli rokonához, Bezerédj Istvánhoz. Élénk társadalmi életet éltek, baráti körük liberális felfogású. Amália elbeszéléseket írt, melyek főleg a nőneveléssel, női sorsokkal foglalkoztak. Része volt az első szekszárdi óvoda megnyitásában.