Játék a végtelennel: Péter Rózsa matematikus

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Játék a végtelennel: Péter Rózsa matematikus

november 17, 2011 - 10:19
Sok szépet kaptam a humán tudományoktól, most viszonzásul átnyújtom a matematikát.

Péter Rózsa matematikus a Játék a végtelennel című, világsikerű könyvének előszava így kezdődik:

A könyv a nem-matematikus érdeklődésű intellektuális embernek szól: az irodalom, a művészet, a humanum emberének. Sok szépet kaptam arról az oldalról, most viszonzásul átnyújtom a matematikát. Hadd lássák meg: nem vagyunk olyan messze egymástól. Én nem azért szeretem a matematikát, mert - így mesélték nekem - alkalmazni lehet a technikában, hanem azért, mert szép. Mert játékos kedvében teremtette az ember és a legnagyobb játékra is képes: megfoghatóvá tudja tenni a végtelent. Végtelenségről, ideákról hiteles mondanivalói vannak. És mégis annyira emberi, korántsem az a bizonyos kétszer-kettő: magán viseli az ember alkotásának minden bizonytalanságát.

Péter Rózsa a Mária Terézia Leányiskola elvégzése után a budapesti tudományegyetemen először kémiát, majd matematikát hallgatott. 1927-ben végzett, ezt követően polgári iskolában tanított és doktori értekezésén dolgozott, melyet 1935-ben védett meg, témája a rekurzív függvények vizsgálata. Munkájának egyik eredménye, hogy a zürichi nemzetközi matematikai kongresszuson tartott előadása alapján a matematika egyik önálló ágának fogadták el a rekurzív függvények kutatását. 

Péter Rózsa zsidó származású volt, ezért a fasiszta törvények alapján 1939-ben állásából elbocsátottak, majd gettóba zárták. A kiközösítés évei alatt írta meg leghíresebb könyvét, melyet számtalan nyelvre lefordítottak, és amelyik jónevű szakmai kritikusok szerint alapmű, a matematikai ismeretterjesztés talán legszínvonalasabb munkája. Szeretett tárgyáról írja ebben a könyvben:

Én így képzelem: a matematika forrása, vagy legalább is egyik forrása az ember játékos természete és éppen ezért nemcsak tudomány a matematika, hanem legalább ugyanolyan mértékben művészet is.

A háború után középiskolában tanított, majd a budapesti Pedagógia Főiskola tanszékvezető tanára lett, ennek megszűnése után nyugdíjba vonulásáig az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora volt. 

1952-ben védte meg akadémiai doktori értekezését, elsőként a magyar női matematikusok közül. Munkásságát nemcsak itthon, de külföldön is ismerték, elismerték. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta, 1951-ben Kossuth-díjas, 1970-ben és 1973-ban Állami díjas lett, 1953-ban megkapta a Bólyai János Matematikai Társulat Beke Manó díját. Tagja volt a Journal of Symbolic Logic és a Zeitschrift für mathematische Logik und Grundlagen der Mathematik tudományos folyóiratok szerkesztőbizottságának.

Élete végén azzal foglalkozott, hogyan lehet szakterületén kihasználni a számítógép nyújtotta lehetőségeket; utolsó műve erről a témáról írt monográfiája volt. 

Sokat fáradozott azon, hogy felkeltse lánytanítványaiban a matematika iránti érdeklődést, a Játék a végtelennel-ben gyakran említi őket: 

Mindenesetre az osztály elé tártam: ’Zsuzsinak van egy érdekes problémája.’ Még jóformán be sem fejezem, hát a legélénkebb eszű kislány úgy jelentkezik, hogy majd kiesik a padból. ’Csacsiság lesz az, Évi, ennyi idő alatt csak nem jöhettél rá.’ De nem, ő tudja. ’Hát mondd.’.... Kénytelen voltam elégtételt szolgáltatni Évinek: én ezt sohasem tudtam volna ilyen szépen elmagyarázni. Csodálatos megfigyeléseik vannak az ilyen kis elfogulatlan kutatóknak.

Péter Rózsa néhány fontosabb munkája: Játék a végtelennel Budapest, 1945; Rekursive Funktionen Budapest, 1951; Mathematics is Beautiful. The Mathematical Intelligencer 12: 58-64, 1964; Rekursive Funktionen in der Computer Theorie Budapest, 1976.

 

 

Lederer Emma történész, egyetemi tanár (1897–1977)

június 28, 2019 - 23:09

Történelem-latin szakos hallgató volt a budapesti tudományegyetemen, 1923-ban védte meg doktori disszertációját. 1935-ben publikálta az Egyetemes művelődéstörténet című, mai napig népszerű könyvét. A második világháborút követően 1946-ban az ELTE BTK Történelem Segédtudományok Tanszéke magántanárává nevezték ki, 1950-től nyilvános rendes tanár, 1952-től 17 éven át tanszékvezető egyetemi tanár volt, emellett a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának is tagja. Nevéhez fűződik a levéltárosképzés és a historiográfia oktatásának bevezetése az egyetemen.   

Maria Gaetana Agnesi olasz matematikus, filozófus, nyelvész (1718–1799) 

május 15, 2019 - 00:28

A matematikai történetének kiemelkedő jelentőségű alakja Milánóban született, gazdag kereskedőcsaládba. Széleskörű nevelést kapott, hétéves korában három, tizenegy évesen már hét nyelven írt, olvasott és beszélt. Húsz évesen Propositiones Philosophicae címen kiadott könyve matematikai és filozófiai esszék gyűjteménye, komoly elismerést kapott tudományos körökben. 1748-ban jelent meg legfontosabbnak tartott munkája Instituzioni analitiche ad uso della gioventù italiana címmel. 1750-ben XVI.

Dienes Valéria (1879–1978) író, filozófus, matematikus, mozgásművész

január 07, 2014 - 16:24

1879. május 25-én Szekszárdon született Geiger Gyula ügyvéd, újságíró és Benczelits Erzsébet tanítónő lánya, Valéria. A család anyai ágon rokonságban volt a Babits családdal, az író és Valéria gyermekkori barátsága később sem szakadt meg. Valéria Babits Mihály verseire is tervezett koreográfiát, az író pedig róla mintázta Halálfiai című könyvének egyik szereplőjét, a rendkívül művelt, tudománnyal és filozófiával foglakozó, Freud és Bergson műveiből idéző Hintáss Gittát.

Banga Ilona biokémikus (1906–1998)

február 06, 2018 - 12:18
Banga Ilona biokémikus

Hódmezővásárhelyen születt, a szegedi egyetem Természettudományi karának hallgatója volt 1924-től, 1925-27 között a bécsi egyetemet látogatta, 1929-ben készítette el doktori értekezését. 1931-től a szegedi egyetem Orvos-Vegytani Intézetben dolgozott Szent-Györgyi Albert mellett, 1940-ben kapta meg egyetemi magántanári kinevezését. Értékes publikációi alapján több külföldi intézet hívta meg, járt Bécsben, Liègeben, Oxfordban, Nápolyban.

Alapvető felismerései voltak, azonban a további kutatással Szent-Györgyi mást, Straub-F. Brunót bízta meg.

Takaróné Gáll Beatrix közgazdász (1894–1980)

május 08, 2019 - 02:00

Kiskunfélegyházán született 1894. december 30-án a család nyolcadik gyermekeként. Apját hatévesen elvesztette. Megözvegyült anyja minden gyerekét taníttatta. Beatrix a helyi római katolikus tanítóképzőben elemi iskolai tanítói oklevelet szerzett 1913-ban. Párhuzamosan zenei tanulmányokat is folytatott, zongorázott és orgonált. 1914-ben beiratkozott a budapesti Erzsébet Nőiskolába. Miközben végig önfenntartó volt (templomban orgonált és énekkart vezetett), megszerezte a második pedagógusi diplomáját természettudományi szakon 1917-ben.