Egy aszexuális nyílt levele a Budapest Pride szervezőinek

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

Egy aszexuális nyílt levele a Budapest Pride szervezőinek

június 06, 2013 - 12:52
Magyar nyelven rengeteg félreértés kering azzal kapcsolatban, hogy mi az aszexualitás, ezért először ezt pontosítsuk! Aszexuális az a személy, aki nem tapasztal szexuális vonzalmat.

Kedves Pride Szervezők!

Tudomásomra jutott, hogy véleményetek szerint a Pride nem kell, hogy az aszexuálisok képviseletében is fellépjen, mivel őket nem éri rendszerszintű elnyomás. Nem tudom, van-e az ismeretségi körötökben bárki, akiről tudjátok, hogy ezzel az orientációval rendelkezik, és megkérdeztétek-e tőle, hogy ő mit gondol. Sajnos tőlem nem kérdeztétek, de úgy vélem, fontos, hogy egy aszexuális véleményét megismerjétek, ezért az alábbiakban kifejtem.

Magyar nyelven rengeteg félreértés kering azzal kapcsolatban, hogy mi az aszexualitás, ezért először ezt pontosítsuk! Aszexuális az a személy, aki nem tapasztal szexuális vonzalmat. Nem szükségszerű, hogy minden aszexuális kerülje az aktust, az emberek több okból szexelnek, és a szexuális vonzalom csak egyike ezeknek. Ugyanakkor a többség kerüli, és ez nehéz helyzeteket eredményez, mert általában ütközik a társadalmilag elvárt viselkedéssel.

Például ha valaki szexuális aktus nélkül szeretne gyermeket, azt tapasztalhatja, hogy aszexuálisként - a leszbikus párokhoz hasonlóan - ki van zárva az asszisztált reprodukciós eljárásokból. Ha van olyan ellentétes nemű párja, akivel törvényesen részt vehetne ilyen eljárásban, akkor az orvosi papírokat kellene bemutatnia arról, hogy meddő vagy nemzőképtelen, és hogy ennek minden kezelési kísérlete sikertelen volt, így nem jön létre természetes úton a terhesség. Ha nincs ellentétes nemű párja, akkor abban az esetben, ha egyedülálló nő, csak akkor vehet részt az eljárásban, ha meddő, vagy ha elég idős ahhoz, hogy már kevés esélye legyen a természetes úton való gyermekvállalásra. Ez egyben automatikusan veszélyeztetett terhességi kort jelent. Lehet azt mondani, hogy minek pazaroljuk az állam pénzét mesterséges megtermékenyítésre, ha természetesen is lehetséges terhesség, de ugyanez elmondható a leszbikus nőkről is, akik joggal nem akarnak férfiakkal közösülni, és érthetően harcolnak az asszisztált reprodukciós eljárásokhoz való hozzáférés jogáért. Ráadásul, mint tudjátok, pénzért sincs hozzáférés, jogilag kizárt. Ahogy gondolkodom ezen, egyre inkább úgy érzem, hogy ezzel a zsarolással az állam erőszakot követ el rajtunk: közösülnünk kell egy ellentétes neművel, különben nem lehet gyerekünk.

Nemrég felhoztam ezt a problémát egy pszichiáternek, akivel azért kellett beszélnem, mert a környezetem szerint nem normális, hogy engem nem érdekel a szex. Eleinte én is így gondoltam, hogy ez csakis abnormális lehet, meg voltam rémülve és mentem volna önként is; miután rájöttem, hogy ez csak egy orientáció, és nem akartam már megváltoztatni, akkor meg küldtek. A pszichiáter szerint az aszexuálisokat kifejezetten ki kellene zárni minden ilyen eljárásból, mert betegek, a szexualitáshoz való negatív viszonyukat pedig átadnák a gyerekeiknek. Minden joga megvolt hozzá, hogy ezt mondja, és nem kellett attól tartania, hogy feljelentem. Hivatalosa igaza is volt, rá is írta az ambuláns lapomra a szexuális orientációm BNO kódját: F 5200 – A szexuális vágy hiánya vagy elvesztése.

Azt el kell ismernem, hogy soha sehol nem számított bűncselekménynek aszexuálisnak lenni, amennyiben a politikusok és diktátorok nem nagyon szokták tudni, hogy mi az. Ha belegondolok pl. egy aszexuális iráni nő helyzetébe, valószínűleg nagyon hamar megtanulja elnyomni a saját érzéseit, legalábbis ha nem akarja, hogy a mindennapi élete konkrét fizikailag kikényszerített szexuális aktusokkal legyen tele. Arról nem is beszélve, hogy még nem is hallott arról, hogy vannak aszexuálisok, és valaminek a hiányát mindig könnyebb tagadni és nehezebb észrevenni. A gyermeknemzés és a maszkulinitással szembeni elvárások közepette férfiként sem könnyebb helyzet aszexuálisnak lenni. Dél-Afrikában pedig tudok olyan aszexuális nőkről is, akiket a leszbikusokkal együtt vetettek alá “korrekciós” nemi erőszaknak.

Az erőszakról tudni kell, hogy abba nem csak az tartozik bele, amikor az aktus fizikailag kikényszerített, hanem a beleegyezés hiánya a döntő. A népesség 99%-a szexuális, és mivel az aszexualitás láthatatlan, sok romantikus (itt: párkapcsolatot igénylő, arra törekvő - a szerk.) aszexuális próbál kapcsolatot kialakítani szexuálisokkal. Gyakran megtörténik ilyenkor az, amit az angol nyelvű szakirodalom “coercive rape”-nek nevez, nemi erőszaknak tart, és aminek az aszexuálisok nagyobb arányban lesznek áldozatai, mint a szexuálisok. Arról van szó, hogy az áldozat autonómiája és szabad döntési lehetősége ellenében az elkövető tudatosan nyomást gyakorol vagy manipulációt alkalmaz, hogy meglegyen az áldozat részéről a beleegyezés látszata. Ilyen pl. alkohol vagy más tudatmódosító szer alkalmazása, a nem kívánt szexuális aktus pszichés hatásainak a tagadása, azzal való nyomásgyakorlás, hogy a szex "jár" a másik félnek, vagy hogy nem érzi szeretve magát, ha nem fekszenek le vele. Arra is vannak példák, hogy miután valaki aszexuálisként coming outol, és ezt nem veszik komolyan, elhatározzák, hogy rábírják az aktusra (“na majd én megmutatom, hogy nem vagy te aszexuális”), és ennek zsarolás a végső eszköze.

Másfél éve olvasom napi szinten az AVEN fórumot (Asexual Visibility and Education Network, asexuality.org), és mondhatom, hogy minden napra jut legalább egy, de néha két-három olyan szívszorító történet, hogy valakit nyomásgyakorlással bírnak szexuális tevékenységekre, vagy azt mondják neki, hogy tartozik a szexualitással a partnerének, beleértve azonos- és különnemű kapcsolatokat.

Aszexuálisként coming outolni is nehéz, ilyenkor általában azt mondják mások, hogy "aszexuálisok nincsenek". Létezésünk tagadása a leggyakoribb kellemetlen tapasztalatunk, és ezzel már mindannyian találkoztunk.

 

Azt is szokták mondani, hogy "látens homoszexuálisok" vagyunk. Pedig a helyzet éppen ennek fordítottja: sok aszexuális éppen azért kerül kapcsolatba az LMBT mozgalommal, mert melegnek hiszi magát, hiszen azt tapasztalja, hogy nem vonzódik szexuálisan az ellentétes nemhez. Az LMBT közösségben szerencsére lehetősége nyílik kérdéseket feltenni és válaszokat találni rájuk, így megtalálhatja például a romantikus orientációját. (Aszexuálisok esetében megkülönböztetünk romantikus vonzalmat nem (sem) érző aromantikusokat, valamint a szexuális orientációk mintájára hetero-, homo-, bi- és pánromantikusokat.) Előfordulhat, hogy az aszexuális egyén megtalálja a romantikus orientációját, de nem jön rá, hogy aszexuális. Így nem oldódik meg a problémája, hiszen szexuális vágya továbbra sincsen. Minden negatívumnak ki van téve, aminek az LMBT mozgalommal való kapcsolatba kerülése előtt, és még tájékozottság és öntudat sem védi.

 

Ha mégis sikerül rájönnie, hogy aszexuális, akkor viszont két választása van. Megteheti, hogy továbbra is egyszerűen LMBT személyként azonosítja magát, ami hamis öndefiníciót kíván, mert ezek az orientációk tartalmazzák azt is, hogy valaki szexuális. Ezt szorgalmazzák azok, akik nem választják ketté a romantikus és a szexuális orientációt, és hangoztatják, hogy a nem heteroromantikus aszexuálisok már úgyis tagjai az LMBT+ közösségnek. Ez azt is jelenti, hogy a speciálisan aszexuálisokat érintő hátrányok elleni kiállásról is le kell mondania.

 

A másik lehetőség, hogy elszakad az LMBT közösségtől, ami egy másik hamis öndefiníció, ráadásul láthatatlanul, mindenkitől elszeparálva még nehezebb a hátrányok ellen küzdeni és az érdekeket érvényesíteni. Ha tehát az LMBT+ mozgalom nem képviseli az aszexuálisokat, az nem csak a heteroromantikus aszexuálisokra nézve hátrányos, hanem legalább olyan káros az LMBT aszexuálisok számára is.

Lehetne folytatni a sort, hogy miért is természetes része a nem heteroszexuális orientációk sorának az aszexualitás (nem is értem, ha természetes, hogy valaki az egyik, valaki a másik, valaki pedig mindkét nemhez vonzódik szexuálisan, miért olyan meglepő, hogy valaki egyikhez sem?). Lehetne további példákat hozni arra is, hogy milyen bonyodalmakkal jár aszexuálisnak lenni, pl. pont ma mondtam egy meleg barátomnak, hogy még az aromantikus aszexuálisoknak sem könnyű: az ő kapcsolataik könnyen eredményeznek jogilag abszurd helyzetet. Az egyik ilyet angolul éppen “queerplatonic relationship”-nek hívják, nem érdekes?

Szóval lehetne folytatni, mégsem folytatom most, remélem, látszik ennyiből is, hogy:

1. az LMBT+ mozgalomnak és a Pride-nak képviselnie kellene az aszexuálisok érdekeit, mert nem tartoznak a ciszheteronormatív, preferált fősodorhoz;

2. emiatt jelentős és rendszerszintű hátrányok érik őket;

3. probléma a láthatatlanság és a megfelelő tájékoztatás hiánya, ami ezáltal kiküszöbölhető lenne;

4. ehhez szükséges, hogy kifejezetten megnevezzük ezt az orientációt és beszéljünk róla, nem elegendő pl. a queer részének tekinteni, és ezzel elintézettnek tartani a kérdést.

A témában széleskörű tájékoztatást tervezek, beleértve a magyar nyelvű anyagok közzétételét a queerace.wordpress.com-on. Bízom benne, hogy Veletek is fogok tudni együtt működni, és fórumokat szervezhetünk közösen a témában, mert jelen van, és fontos.

Üdvözlettel

Balta F.

 

 

 

"Csupa virág a két-Ádámos éden" - Irodalmi est a Budapest Pride Héten

július 13, 2013 - 11:10
Nádasdy Ádám

Az egyik unásig hangoztatott ellenérv a "melegfelvonulással" szemben, hogy e "feltűnősködés" helyett "inkább kulturális eseményeket kellene szervezni". Nos, a helyzet az, hogy - noha ez a "parádéhoz" képest elenyésző mértékben jelent meg a sajtóban, médiában - a Budapest Pride egy egész hétig tartott, július 1. és 7. között, számtalan gazdag programmal: kiállítással, workshopokkal, irodalmi esttel.

"Azt hittem, felgyújtjuk a patriarchátust" - Transzfeminizmus workshop a Pride-on

július 13, 2013 - 18:33
Kép forrása: tinfeminist.wordpress.com
A Budapest Pride hete alatt a "Transzfeminizmus" workshop volt számomra az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt program, mert két, önmagában is marginalizált és súlyos félreértésekkel, sztereotípiákkal terhelt témát hozott össze: értelemszerűen a feminista mozgalom transzneműek által képviselt irányzatáról szólt, és arról, hogy mely közös pontok találhatók a nők és a transzneműek elnyomásában. A workshopra, két feminista transznemű nő vezetésével, nagyszámú közönség részvételével, július 3-án, szerdán 19 órától került sor a Bálint Házban.
 

"Minél közelebb mégy hozzá, annál jobban megérted" - Kérdezz-felelek workshop a Budapest Pride-on

július 14, 2013 - 19:35
"Pöttyös az inged? - Minden, amit tudni akarsz másokról, de sosem merted megkérdezni" - hangzott a Budapest Pride-hét egyik legjobban várt workshopjának címe, ahol lehetőség nyílt előzetesen írásban, valamint a helyszínen szóban kérdéseket feltenni meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű, queer és aszexuális embereknek, valamint a kisebbségben megjelent heterónak is.

Feminizmus és transzneműség 2.: Transz nők a szexmunka/prostitúció vitában

szeptember 12, 2016 - 14:03

/Mint ismeretes, a feminizmusnak több irányzata van, amelyek különböző nézőpontokat képviselnek, és amelyek egyes kérdésekben akár szemben is állhatnak egymással. Még komplikáltabbá teszi a jelenséget feminizmus és LMBTQ+ mozgalmak kapcsolata, valamint magán az LMBTQ+ mozgalmon belül az egyes "betűk" (melegek, leszbikusok, transzneműek, queerek, stb.) elfogadottságának eltérő mértéke. Mindez már Magyarországon is kezd látszani.

Versengünk és ítélkezünk: Kerry Washington a másságokról

március 29, 2015 - 00:21

A magyar média kétmondatos bulvárhírben, csak Kerry Washington RUHÁJA - pontosabban: dekoltázsa - kapcsán említi meg azt az estélyt, ahol a mellvillantásnál jóval fontosabb dolgok is történtek: a színésznő egyrészt, az LMBTQIA emberek kiemelkedő szövetségeseit (straight ally) jutalmazó GLAAD Média-díjat vehette át, másrészt, ütős beszédet mondott a társadalmi kirekesztettség különböző formáiban érintett emberek közti összefogás hiányosságairól:

A Homofóbiaellenes Világnap alkalmából: The Kids Are All Right (2010) – film egy leszbikus család életéről

május 17, 2011 - 10:08
A filmekben, sorozatokban egyre gyakrabban fordulnak elő meleg, illetve leszbikus szereplők. Ezek az ábrázolások ugyan új sztereotípiákat termelnek ki (nem minden meleg férfi excentrikus, magas hangtónusú humorzsák, aki szereti a rózsaszínt és szívesen vásárolgat hetero barátnőjével :) és nem minden leszbikus nő rövid hajú, férfias öltözetű, és visel sötét keretes szemüveget :) ), ugyanakkor megítélésem szerint jótékony hatásúak is lehetnek, rögtön mert egyáltalán láthatóvá teszik a homoszexuális embereket, és a társadalom hasznos tagjaként (gyakran pl.

A transzfóbiától az értetlenkedésen át az elfogadásig – a transzneműségről november 20., a Transznemű Áldozatok Emléknapja alkalmából

november 19, 2012 - 23:58

A Transzneműek Emléknapja (Transgender Day of Rememberance), mely minden év november 20-án esedékes, a transznemű embereket ért gyűlölet-bűncselekményekre, gyilkosságokra, bántalmazásra és diszkriminációra hívja fel a figyelmet. 1998-tól tartják, amikor is – transzszexuális mivolta miatt – meggyilkolták az amerikai transznemű nőt, Rita Hestert.

"Benne vagy a történetünkben?" - az első magyar LMBT történeti hónap

február 12, 2013 - 21:57
Nádasi Eszter (Labrisz) és Hanzli Péter (Háttér) a megnyitón (Fotó: Erdélyi Tea)
Február elsején a Vörösmarty Moziban indult útjára az első magyar LMBT Történeti Hónap, melynek célja, hogy a közel harminc ingyenes programmal ráirányítsa a figyelmet a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek történelmi és kulturális jelenlétére egykor és ma.

Conchita Wurst vs. Harrach Péter

május 11, 2014 - 17:44
Harrach Wurst

Valóságos morális pánikot váltott ki, hogy az idei eurovíziós dalfesztivált az osztrák "szakállas nő"-ként emlegetett Conchita Wurst nyerte. A felrobbant Facebookon a kommentelők pusztuló társadalomról, iszonytató erkölcsi relativizmusról, nők számára kötelező és férfiak számára szigorúan megtiltott szakállviselésről, fenyegető világvégéről, Szodomáról, Gomorráról, és utcán ürítkező járókelőkről értekeznek. Legszembetűnőbb azonban - a youtube nemzetközi kommentjei közt is - a gyermekek miatti aggodalom. Hogyan hat a kis lelkükre, ha meglátnak egy szakállas nőt a tévében? Mi lesz, ha, horribile, dictu, kedvet kapnak a látottak utánzásához?

„Az erkölcs csak hallgasson” – az Amor Lesbicus a háború előtti orvosi irodalom tükrében

február 18, 2013 - 15:49
Gustave Courbet: Az álom
Borgos Anna (irodalmár, pszichológus, a Labrisz egyik alapítója) informatív és egyben szórakoztató, jó hangulatú előadására az első magyar LMBT Történeti Hónap keretében került sor február 7-én, csütörtökön a Brit Nagykövetségen.

1. A korszak jellemzői