Catherine Wilson Malcolm 1847. március 10-én született Liverpoolban. Az okos, intelligens kislány, a kor szokásaitól eltérően, széleskörű iskolázást kapott, későbbi írásaiból nyilvánvaló, hogy alapos ismeretei voltak a tudományok, művészetek, sőt a jog területén is. Vallási ismereteit és a keresztényszocializmushoz való vonzódását nagybátyjától kapta, aki a skót nonkonformista egyház lelkésze volt. 

Andrew Wilson Malcolm 1862-ben meghalt, felesége ekkor gyerekeivel együtt Új-Zélandra költözött. Christchurch-ban telepedtek le, ahol 1871-ben Kate feleségül ment egy helyi kereskedőhöz, Walter Allen Sheppardhoz. A házasságból egy fiú, Douglas született.

Az 1880-as években Kate a feminista eszmék híve és terjesztője lett. Hitt a házasfelek közötti egyenlőségben és arra bíztatta a nőket, hogy képességeiknek megfelelően vegyék ki részüket a társadalom életében, politikában, gazdaságban, sportban egyaránt – ő maga az első női kerékpározók egyike volt. Nem kedvelte a “törékeny, támaszra szoruló” nőideált.

Született vezető volt, kitartó, jó taktikus. Egyaránt kifejtette érveit nyilvános gyűléseken szónokolva, röpiratokban, újságoknak írt levelekben, személyes találkozásokon és politikusoknak küldött petíciókban. Minden, nőket érintő kérdés foglalkoztatta: a fogamzásgátlás, a válás, a gyerekek feletti egyenlő gyámság, lányoknak a szabad mozgáshoz, sporthoz való joga, a testet torzító öltözet – véleménye szerint a fűző jóval ártalmasabb, mint a kerékpár. 

A Prohibitionist-ban rendszeresen megjelenő írásaiban nem csak az új-zélandi, hanem a világ többi részén szerveződő női választójogi mozgalmakról is naprakészen beszámolt. “Csöndes, határozott, meggyőző és lefegyverzően nőies hangja volt” – írja Tessa Malcolm.

1885-ben, amerikai mintára, alapító tagja és egyik vezetője a New Zealand Women's Christian Temperance Union-nak (új-zélandi nők keresztény antialkoholista egyesülete). Hamarosan nyilvánvaló lett, hogy az egyesület által a nők és gyerekek javára  szorgalmazott, szociális és jogi reformok bevezetése könnyebb lenne, ha a nők választójoggal és parlamenti képviselettel rendelkeznének. Az első évben 9000, a másodikban már 19.000 aláírást gyűjtöttek javaslatukhoz. A harmadik, 1893 áprilisában benyújtott petíciót 32.000 nő írta alá. 

A javaslatnak természetesen ellenzői is voltak, de az 1893. szeptember 19-én tartott végszavazáson 20 : 18 arányban elfogadták, az új-zélandi nők – elsőként a világon – szavazati jogot kaptak. (A brit nők 1918-ban, az amerikaiak 1920-ban tudták ezt kivívni.)

Kate az International Council of Women felkérésére megalapította az új-zélandi szervezetet, a National Council of Women-t, melynek 1896-ban elnökévé választották. The White Ribbon címmel újságot alapítottak, melynek kizárólag női munkatársai voltak.   

Az elkövetkező években Kate rengeteget dolgozott és sokat utazott. Előadókörutakat tartott Angliában, Kanadában, az Egyesült Államokban, kongresszusokon vett részt, találkozott a feminista mozgalom jelentős képviselőivel. Az 1900-as évek elején egészsége megromlott, és orvosai tanácsára visszavonult az aktív politikai tevékenységtől. 1909-ben az International Council of Women Torontóban tartott kongresszusán tiszteletbeli alelnökké választották, de betegsége miatt nem tudott az eseményen résztvenni.

Kate Sheppard visszavonultan, de nem tétlenül élt. Cikkeket, könyveket írt, levelezett, tanácsot adott a feministáknak. 1934. július 13-án, Christchurch-ben halt meg. Az Avon folyó partján található, a szüfrazsettek eredményeit ábrázoló freskó, valamint az új-zélandi tízdollároson látható portréja őrzi emlékét.

“Egy nagy asszony ment el, kinek neve fennmarad és mindörökké példa lesz Új-Zéland lányai előtt.” – írta  a Christchurch Times 1934. július 16-i nekrológja.