Értelmiségi család lánya, a teheráni egyetem jogi karán 1969-ben kapta meg diplomáját, az Igazságügyi minisztériumban kapott gyakornoki állást. Miután sikeresen letette a bírói vizsgát, ő lett az első iráni nő, aki bírói kinevezést kapott. 1971-ben a teheráni egyetemen elkészítette és sikeresen megvédte doktori értekezését. 1975 és 1979 között a teheráni városi bíróság vezetője volt.

Az 1979-es iszlám forradalom győzelme után a fundamentalisták kerültek hatalomra, Ebadi és nőtársai nem viselhettek többé bírói hivatalt.

Sokéves küzdelem után elérte, hogy ügyvédként dolgozhasson. Védencei az elnyomottak, kiszolgáltatottak voltak, főleg nők és gyerekek. Munkáját állandó fenyegetések között végezte.

A Society for Protecting the Rights of the Child (SPRC) és a Defenders of Human Rights Center (DHRC) alapítója volt, sok neves külföldi egyetem választotta díszdoktorává. 2004-ben a Forbes magazin beválasztotta a száz legbefolyásosabb nő közé.

Néhány munkája: History and Documentation of Human Rights in Iran; The Rights of Women; Iran Awakening: From Prison to Peace Prize; One Woman’s Struggle at the Crossroads.

Magyarul Szabadnak születtem című önéletrajza jelent meg.