Budapesten született 1900. okt. 17-én. Tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán végezte 1918 és 1923 között. 1925-ben még egy fél évig tanult a louvaini egyetemen és az 1926/27-es tanévben a párizsi Sorbonne-on.

1924 és 1927 között a budapesti Erzsébet Nőiskola polgári iskolai tanárképzőjének franciatanára.

1932-ben Szegeden egyetemi magántanár lett (Götz Irén, Vendl Mária és Bobula Ida után a negyedik magyar nő), itt az IFUW (Egyetemet és Főiskolát Végzett Nők Egyesülete) szegedi fiókjában is aktív. 1941-ben Bp.-en kapott kinevezést.

Tudományos munkásságában a késői antik filozófiatörténettel, főként a hellén újplatonizmussal foglalkozott. Lefordította Plotinosz A szépről és jóról (Bp., 1925), Istenről és a hozzá vezető utakról (Bp., 1944) c. munkáit.

Fő műve: A hellén új platonizmus története (Bp., 1934).

A német megszállás után Tatára menekült férjével. Szálasi hatalomátvétele után el akarták hagyni az országot, de a határról visszafordultak. A Tata melletti Héregen bújtak meg az erdészházban, de az átvonuló szovjet csapatok atrocitásainak következtében 1945. március 24-én együtt öngyilkosok lettek. Tatán található sírjuk.