Eredeti neve Cicily Isabel Fairfield Andrews, ezt cserélte fel egy Ibsen darab (Rosmersholm) feminista hősnőjének nevére. Keményen bírálta kora társadalmát a nők alárendelt helyzete miatt. Újságírói karrierje az 1910-es évek elején kezdődött, a Dora Marsden és Mary Gawthorpe által alapított feminista hetilap, a Freewoman munkatársa volt. A lap sajátossága az volt, hogy a korban szokatlan módon a szexualitás kérdéseit is tárgyalta.   

Rebecca West hosszú pályafutása alatt sokféle területen próbálta ki magát, komoly sikerrel. A második világháború alatt a BBC munkatársa, a háború után a nürnbergi perről írt tudósításait a New Yorker közli, ezek összegyűjtve A train of powder címmel jelentek meg. Könyvkritikákat írt a Times, a New York Herald Tribune, a Sunday Telegraph és a New Republic számára, továbbá a Bookman munkatársa. A Time 1947-ben azt állította róla, hogy ő

vitathatatlanul a világ első számú nőírója. 

1948-ban Truman elnök a Women's Press Club Award for Journalism díjjal tüntette ki, és 

a világ legjobb riportere

-nek nevezte. 

H. G. Wells íróval való tízéves kapcsolatából 1914-ben egy fia született. Később egy bankárral kötött házasságot. Újságírói tevékenysége anyagi függetlenséggel látta el. A második világháború idején tágas házában jugoszláviai menekülteket bujtatott. Black Lamb and Grey Falcon c. könyvét az országban tett utazásairól írta. Még idős korában is élénk társasági életet élt, barátságot ápolt többek közt Martha Gellhornnal és Doris Lessinggel. Élete végéig sokat utazott, kétszer is ellátogatott Mexikóba - erről a könyve már csak posztumusz jelent meg 2003-ban. 

Néhány munkája: Return of the Soldier, The Judge, This Real Night, The Birds Fall Down, The New Meaning of Treason, Family Memories: An Autobiographical Journey, Woman as Artist and Thinker.

Testvére, Letitia Fairfield szintén feminista, és az egyik első angol orvosnő volt.