Az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán végzett 1922-ben, többek között Deák Ébner Lajos, Glatz Oszkár, Réti István és Csók István voltak a mesterei. A főiskola mellett a szentendrei, nagybányai, kecskeméti művésztelepeken is megfordult. Képei 1916-tól szerepelnek különböző kiállításokon. Tájképei, portréi napjainkban is az aukciós házak keresett darabjai.
Fazekas apjától tanulta meg a mesterség alapjait. 1935-ben ő volt az első nő, aki mestervizsgát tett fazekasságból. A hagyományos túri díszítőelemeket felhasználva hozta létre saját, jellegzetes alkotásait. Munkái nemcsak hazai, hanem külföldi kiállításokon is komoly sikert arattak. 1968-ban megkapta a Népművészet Mestere címet.
Aradon született színészcsaládból, 1893-ban költöztek Budapestre. Az Iparművészeti iskolába járt, ahol végzés után 1912-ben tanársegéd lett. 1908-ban a párizsi Exposition des Arts Décoratifs kiállításon Filozófia című szobra nagydíjat kapott. Portrékat, kisplasztikákat és síremlékeket készített, többek között Vajda Jánosét és Tartsay Vilmosét. Katona József mellszobra ma a Színháztörténeti Múzeumban található. A Magyar Képzőművésznők Országos Egyesületének titkára, majd 1922-1948 között elnöke volt. Több kötet elbeszélést és verset is publikált.
A Rákosi Szidi-féle színiiskolában ismerkedett meg a vívással, majd Fodor Károly vívóintézetében fejlesztette tudását. 1909-ben Pozsonyban az első magyar női tőrvívóbajnokság nyertese. Az 1924-es párizsi olimpiai játékokon ő szerezte meg a magyar női sport első olimpiai helyezését, hatodik lett. 1925 -29 között háromszor nyerte meg a szlovenszkói, 1930-ban pedig a Tátra-bajnokságot. Évtizedeken át vívómesterként működött.
1924-ben Pécsett bemutatták Mátkaság című színművét; egyfelvonásosait fővárosi kabarék játszották.
