Egy monarchia korabeli feminista, aki benső meggyőződése miatt még a szerelemről is lemondott – politikus, újságíró, a cseh és a nemzetközi nőmozgalom szervezője és oszlopos tagja, aki a két világháború közötti időszakban számos, a nők és anyák helyzetének javítását célzó törvény keletkezésénél működött közre. A német megszálló rezsim elleni kiállásáért végül életével fizetett.

Egy bátor cseh nő, akinek különösen nagy szerencséje volt, hogy egy olyan biztonságot nyújtó harmonikus családban nőhetett fel, ahol a szülők közti viszonyt az abban az időben merőben szokatlan egyenlőségre törekvés jellemezte. Gyermekkora óta érzékelte a nők társadalomban betöltött hátrányos helyzetét. Ez az erős szociális érzékenység végül a tanári pálya felé terelte: szerette volna más fiatal nők számára is megmutatni a függetlenség felé vezető utat. Sikert sikerre halmozott, de ahogy az lenni szokott, az ő életébe is beköszöntött a szerelem, választottja Vilém Feyer orvostanhallgató volt. A sorsszerű szerelmet idilli jövőről szóló álmodozások kísérték, de az esküvő, ami azokban az időkben, amikor a tanítónők nem házasodhattak és kényszerű cölibátusban éltek, karrierjének végét jelentette volna. A fennforgó igazságtalanság tudatában Františka nehéz személyes áldozat meghozatalára kényszerült. A házasságkötést végül elutasította és helyette inkább a munkát választotta. Ezzel a példátlan, ámde határozott lépéssel indult el a női emancipáció rögös útján.

Bár az Osztrák – Magyar Monarchia idejében a nők választójoga csupán a távoli jövő zenéje volt, mégis sikerült érvényesülnie a politika világában is. Ő volt az a rendkívüli nő, akinek az újonnan alakult csehszlovák államban a nők szavazati jogukat köszönhették! Később ő lett az első női cseh szenátor, az általa támogatott jogszabályi változtatások nők és gyermekek ezreinek életét könnyítették meg számottevően. Ráadásul akkor is jelentősen megelőzte korát, amikor következetesen a nők azon jogát követelte, hogy az anyaságot és keresőtevékenységüket összeegyeztethessék, valamint az államilag támogatott iskola-előkészítő oktatást szorgalmazta.

Rendkívüli erkölcsi integritása és bátorsága a második világháború előtti és alatti időszakban is megmutatkozott. Rögtön a háború elején nyílt levelet írt Adolf Hitlernek. Ebben többek között a Führert hibáztatta a nemzeti és történelmi tévedések, félreértések terjesztéséért. Nem volt hajlandó emigrálni, habár egyre fokozódó üldöztetéssel kellett szembenéznie. 1942-ben a birodalmi helytartó, Heydrich meggyilkolásával kapcsolatos eseményekkel összefüggésben letartóztatták és koncentrációs táborba deportálták. Egy hónappal később a nácik kivégezték. 

Františka Plamínková személyében a mai napig a nők függetlenségéért folytatott küzdelem cseh úttörőjét, valamint a későbbi politikus hős nők szimbolikus előképét tiszteljük.

Illusztráció: ©Alina Pylaeva

Forrás: Tučková, Kateřina: Bojovnice za ženská práva, učitelka, novinářka a politička 1875 – 1942, In: Hrdinky. Příběh významných českých žen, Universum (EUROMEDIA GROUP, a.s.), Plzeň, 2020, 79.

Eredeti megjelenés: https://budapest.czechcentres.cz/hu/blog/2021/03/ceske-hrdinky-frantiska-plaminkova-1875-1942