Az első nő, aki indulhatott a híres Indianapolis 500 autóversenyen, és az egyetlen nő, aki versenyzett a Daytona 500-on. Kocsijait sajátmaga építette és szervizelte. Fizikus végzettségű, kutató- és fejlesztőmérnökként az Apolló programban dolgozott. Versenyzői pályafutása befejezése után sisakját és versenyöltözetét a Smithsonian Intézetben állították ki.
Doktori disszertációját a Yale egyetemen készítette 1923-ban, 1924-től a University of Chicago kutatója volt. Ő állította elő a PPD (purified protein derivative, tisztított fehérjekeverék) reagenst, amelyet napjainkban is alkalmaznak a tuberkulózis kimutatásában. Az intravénás terápia biztonságossá tételében is komoly eredményei voltak. 1932-től a University of Pennsylvania professzora volt nyugdíjazásáig, utána még 13 éven át rákkutatási programokban dolgozott. A Trudeau Medal és a Francis P.Garvan Medal kitüntetettje, 1990-ben felvették a National Women’s Hall of Fame tagjai közé.
A South Carolina-i Silver-ben született, New York-ban nőtt fel, a New York Police Athletic League klubban kezdett teniszezni. 1947-ben először, majd a rákövetkező tíz évben is megnyerte az American Tennis Association (ATA) női versenyét. Egyetemi tanulmányai mellett (a Florida Agricultural and Mechanical University hallgatója volt) is tovább versenyzett.
Jómódú családból származott, érettségi ajándékul egy repülőutat kapott ajándékba, akkor szeretett bele a repülésbe. A Wellesley College hallgatója lett, egyetemi évei alatt szerezte meg pilótaengedélyét. Egyik alapító tagja volt a női pilóták szervezetének, a Ninety-Nines-nak. Az 1930-as évek során számtalan rekordot állított fel, többek között megdöntötte Charles Lindbergh útvonalrepülési idejét.
