Anna Julia Cooper, afro-amerikai író, tanár

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Anna Julia Cooper, afro-amerikai író, tanár

augusztus 10, 2016 - 12:46
Anna Julia Cooper egy felszabadított rabszolga gyerekeként jött világra, mégis - az USA-ban 4. fekete nőként - doktori címet szerzett. Élete jól példázza, hogy milyen fontos a nők oktatása, már egészen kicsi kortól.

Anna Julia Cooper 1858. augusztus 10-én született Észak-Karolinában, Raleigh-ben. Anyja egy felszabadított rabszolga volt, és összesen kilenc gyermeke volt. Anna apja valószínűleg a gazdaság tulajdonosa volt, ahol az anyja dolgozott.

A 8 éves kislány egy episzkopálisok által működtetett iskolába járt, melynek kifejezetten az volt a célja, hogy a felszabadított rabszolgák gyermekeit oktassa. Itt nemcsak az általános tantárgyakat tanultak, hanem kereskedelmi alapismereteket is - valamint volt kifejezetten oktatás lányoknak is. A kis Anna tehetségét hamar felismerték, kiemelkedő eredményei voltak matematikában és más tudományokban. Később, az iskolában tanító lett. Férje korai halála után folytatta a tanulmányai az Oberlin College-ben, csupa férfi között. 1887-ben fejezte be tanulmányait matematikából.

Már tanárként dolgozott Washingtonban, amikor 1892-ben kiadta első (és egyetlen) könyvét, melynek címe: A Voice from the South: By A Woman from the South (Egy hang délről : írta egy déli nő). Mai napig széles körben fontos írásnak tartják az afro-amerikai feminizmus történetében. Cooper fontosnak tartotta, hogy sokat foglalkozzanak a fekete nők tanításával, hogy őket nem csak tanításban, hanem morálisan és spirituálisan is felemeljék. Szükség is van erre - állította - mivel a felsőoktatásban a férfiak durvasága közé a női intelligencia több eleganciát hoz. De írt a rasszizmusról és a feketéket érintő szociális kérdésekről is.

Nemcsak oktató és szerző volt, hanem szónok is, több nagy konferencián is felszólalt.

1914-ben, 56 évesen elkezdte a doktori képzést a Columbia Egyetemen, de meg kellett szakítania, mert testvére árván maradt öt gyerekét örökbe fogadta. Később folytatta a tanulmányait a párizsi Sorbonne-on, 1925-ben védte meg a dolgozatát ("Franciaország rabszolgasággal kapcsolatos attitűdje 1789 és 1848 között)". 65 évesen, a negyedik fekete nőként kapta meg a PhD fokozatot.

1964. február 27-én halt meg, 105 évesen. A Saint Augustine's College (ahol tanulmányait kezdte) egyik kápolnájában emlékművet állítottak neki.

2009-ben az USA emlékbélyeget bocsátott ki a tiszteletére. Ugyanebben az évben Virginia államban egy tandíjmentes iskolát neveztek el róla. A Wake Forest Egyetem róla nevezte el az amerikai Dél gender- és faji politikájának kutatására felállított központot (Anna Julia Cooper Center on Gender, Race, and Politics in the South).  

Vivian M. May, a Women's Studies amerikai professzora tőle eredezteti a metszetszemlélet (interszekcionalitás) gondolatát, azaz annak vizsgálatát, hogy az elnyomás különböző formái hogyan hatnak egymásra.  

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Barbara Bodichon angol nőjogi aktivista, író (1827–1891)

április 30, 2011 - 11:30

Szülei, Anne Longden masamód és Benjamin Leigh Smith radikális unitárius, Norwich parlamenti képviselője öt gyereket neveltek együtt az asszony haláláig, de házasságot nem kötöttek. A családban fiúk és lányok egyforma, alapos, komoly taníttatásban részesültek, látókörük szélesítésére sokat utaztak, apjuk önművelődésre, független gondolkodásra szoktatta őket. Barbara egyik barátnője emlékirataiban visszaemlékezik a szokatlan jelenetre, amint az apa - viktoriánus apától igencsak szokatlan módon - letérdel, hogy megkösse lánya cipőfűzőjét.

A harcművészetekben jártas szüfrazsett, aki a termetes rendőröket is megfélemlítette: Edith Garrud

június 15, 2016 - 13:29

Anyja és apja nem voltak házasok, s ez a tény a korabeli megítélés miatt rányomta bélyegét az 1872-ben született és egy híján 100 évet élt Edith gyerekkorára. A nagynénjénél nevelkedő magányos kislány, hogy elfoglalja magát, rákapott az atlétikára. 1893-ban hozzáment a sportokért ugyancsak lelkesedő William Garrudhoz, s együtt vettek dzsudzsucu órákat egy Londonban tartózkodó japán mestertől, Szadakazu Ujenisitől, majd 1908-ban, amikor tanáruk visszament Japánba, átvették a dodzsó vezetését.