Nemrég írtam arról, hogy a Nemzeti Sport némi bagatellizálással ugyan, de mégiscsak a férfiakat hozta ki győztesnek a riói olimpián, ami így utólag talán azért is lehetett fontos, mert a hazai színekben a férfiak kevesebb érmét gyűjtöttek be, így az egyenlőség jegyében indokolttá vált a női eredmények diszkvalifikációja.
A szlogenünk, mint ahogy mindenki láthatja: "Minden, amire egy nőnek valóban szüksége van." Ennek az a története, hogy 2003 májusa körül minden reggel egy olyan (idegesítő "bugyuta nőci" hangon elvisított) hirdetést voltam kénytelen hallgatni a rádióban egy új női magazin reklámjaként, miszerint: "fogyókúra, receptek, horoszkóp, sztárhírek, szépségápolás - minden, amire egy nőnek szüksége van." Ezt én kikértem magamnak, mint ahogy ma néhányan (mindkét nemből) Tóth Krisztina tegnap linkelt írását a tudálékoskodó férfia
Régóta rágódom a problémán, hogy nincsen a magyar piacon egyetlen olyan újság sem, mely felnőtt, intelligens, kulturált nőket szólít meg. A napilapokban és a gazdasági / politikai hetilapokban 90 %-ban férfiakról van szó. Ez még csak hagyján is volna, ám amikor a maradék 10%-ban mégis nők kerülnek a figyelem középpontjába ( pl. „laplánya” meztelenül), akkor mindig azt érzem: ennél akkor még az is jobb lett volna, ha marad a 100%-os férfiorientáció…(és akkor lenne már ez is „lapfia”, meztelenül :) )