Marie Popelin (1846–1913) feminista, az első belga ügyvédnő
Marie Popelin 1846. december 16-án Brüsszelben született. A jómódú polgárcsalád lánya a korában nők számára elérhető legmagasabb képesítést, tanári diplomát szerzett.
Néhány év tanítás után Isabelle Gatti de Gamond, a belga nőnevelés egyik úttörője együttműködésével Brüsszelben megalapították az első középfokú leányiskolát, amely a fiúkéhoz hasonló színvonalú képzést adott.
Az iskola sikere után később több belga városban is nyitottak hasonlókat. A brüsszeli Free University Belgiumban az első volt, amelyik női hallgatókat is fogadott. Marie Popelin 37 éves korában itt kezdte jogi tanulmányait, és 1888-ban sikeresen ledoktorált. Bár nők tanulhattak az egyetemen, praktizálásuk elé akadályokat gördítettek. Ahhoz, hogy próbaévüket megkezdhessék, a belga ügyvédjelölteknek esküt kellett tenni.
A brüsszeli állami főügyész nem engedélyezte Marie eskütételét azon egyszerű oknál fogva, hogy nő. Fellebbezését a feljebbviteli bíróság, majd a semmitőszék is elutasította azzal, hogy a női ügyvédek problémája a törvényhozásra tartozik, amely 1890-ben napirendre tűzte a kérdést. A liberális oldal támogatta a nőket, de a klerikális többség ellenük szavazott.
Marie Popelin kamarai tagságának elutasítása a korabeli belga és külföldi lapokban nagy port vert fel, és a “Popelin ügy” néven híresült el. Marie Popelin úgy érezte, tenni kell a nőket érő igazságtalanságok ellen. 1892-ben ügyvédje, Louis Franck; az első belga orvosnő, Isala Van Diest; és az ügyvéd és békeharcos Henri La Fontain közreműködésével megalakult a Belgian League of Women's Rights (női jogok belga egyesülete).
Az egyesület céljai közt szerepelt többek között a polgári törvénykönyv módosítása, a nők szociális és gazdasági egyenlősége, a nők választójogának megadása. Hazai tevékenységükön kívül nemzetközi kapcsolatokat is ápoltak, Brüsszelben 1897-ben és 1912-ben nemzetközi feminista kongresszust rendeztek.
Az egyesület egyik vezetőjeként Marie Popelin igen aktiv tevékenységet folytatott, és egyik szerkesztője volt az egyesület La Ligue címmel kiadott újságjának is, részt vett a különböző hazai és nemzetközi feminista találkozókon. 1905-ben egyik kezdeményezője volt a National Council of Women megalapításának, amely később a Belgian League tevékenységét is átvette, és a mai napig eredményesen működik.
Nem mondott le ügyvédi kamarai tagságának megszerzéséről sem, de minden erőfeszítése kudarcot vallott. Csak évekkel halála után, 1922-ben fogadott az ügyvédi kamara Belgiumban női tagokat.