Florence Nightingale 1820-1910

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Florence Nightingale 1820-1910

május 12, 2013 - 05:37
Május 12-én tartják az ápolónők világnapját, annak az angol nőnek a születésnapján, aki kidolgozta a modern ápolási elveket és az ápolónői munkát megbecsült hivatássá emelte. 
Május 12-én tartják az ápolónők világnapját, annak az angol nőnek a születésnapján, aki kidolgozta a modern ápolási elveket és az ápolónői munkát megbecsült hivatássá emelte. 
 
Nevét Firenzéről kapta, a városról, ahol született. Az előkelő társasághoz tartozó gazdag szülők két lányukat a kor igényeinek megfelelően nevelték – irodalmat, nyelveket, zenét és rajzot tanultak, és készültek a rangjuknak megfelelő házasságra. 
 
Florence azonban kilógott a sorból. Nem akart férjhez menni, szociális problémák iránt érdeklődött, rendszeresen látogatta a környékbeli családok betegeit, bejárt a kórházakba. Családja elszörnyedt, a korabeli kórházak többnyire sötét, piszkos helyek voltak, tanulatlan, nemritkán iszákos személyzettel. Figyelmének elterelésére szülei európai körútra küldték Florencet, barátaival bejárta Olaszországot, Egyiptomot, Görögországot, és 1850 júliusában Németországon át tervezték hazaútjukat. Közben látogatást tettek a Düsseldorf melletti kaiserswerthi kórházban, ahol ápolónőképzéssel is foglalkoztak. Hazatérése után Florence meggyőzte szüleit, és visszatért Kaiserswerthbe, ahol elvégezte a három hónapos nővértanfolyamot. Az itt tanultakon kívül komolyan tanulmányozta a különböző kórházak ápolási szokásait, és terveket dolgozott ki hatékonyabb, humánusabb módszerekre. 
 
1853-ban a Hospital for Invalid Gentlewomen főfelügyelőjének nevezték ki, ahol meg tudta valósítani elképzeléseit, melyek közül szerinte a legfontosabb:
 
“Furcsának tűnhet ezt kijelenteni, de a legelső követelmény egy kórház iránt az, hogy ne ártson a betegnek.”
 
A kórház ápolási munkájának irányítása mellett cikkeket, tanulmányokat ír az ápolónői munka és a kórházi környezet megreformálása érdekében.
 
1854-ben cikkek jelentek meg a Times-ban, hogy a krími háború angol sebesültjei rendkívül rossz, elhanyagolt körülmények között, ellátatlanul szenvednek. Sidney Herbert hadügyminiszter, aki ismerte Florence tevékenységét, felkérte őt, hogy vegyen részt a katonai kórházak munkájában. Florence Nightingale 1854 novemberében érkezett Scutariba az általa kiválasztott 28 ápolónővel. Az orvosok, mivel női ápolók eddig nem dolgoztak a katonák között, eleinte bizalmatlanul fogadták őket, ők azonban néhány nap alatt bebizonyították hozzáértésüket. A szigorú higiéniai szabályok és a jobb ellátás eredményeként a katonai kórházakban drámaian csökkent a halálozási arány. A katonák komolyan tisztelték, és mivel lámpájával kézben éjszaka is ellenőrizte állapotukat, a “lámpás hölgynek” hívták Florencet. A költő, Henry Wadsworth Longfellow írta "Santa Filomena" című versében:  
 
 
"In that hour of misery, a Lady with a lamp I see ..." (Gyötrelmemnek órájában egy hölgyet láttam lámpásával ...)
 
A fronton és a betegek között töltött kemény munka Florence egészségét is megtámadta, amelyet teljes mértékben sohasem nyert vissza. 
 
1859-ben közreműködésével alakult meg az első Visiting Nurse Association (körzeti ápolónők egyesülete), 1860-ban pedig megalapította a Nightingale Training School-t, amely a modern nővérképzés modelljévé vált. A próbaidős nővérek itt egyéves képzést kaptak, amely elméleti, de főleg gyakorlati munkából állt. 
 
Az évek során Florence Nightingale munkásságát nemcsak Angliában, de az egész világon elismerték. Nemzetközi tekintélynek számított az ápolástudomány területén, több, mint 200 cikket, tanulmányt, könyvet publikált. A polgárháború idején az Egyesült Államok tőle kért tanácsot a sebesült katonák ellátásához. 
 
Munkássága elismeréseként Florence Nightingale-t Viktória királynő 1883-ban a Royal Red Cross-al tüntette ki, 1907-ben pedig, elsőként a nők között, megkapta az Order of Merit érdemrendet. 1910. augusztus 13-án, kilencvenéves korában hunyt el.
 
A lámpás hölgy címmel regényt írt róla. 
 

 

 

Emmeline Pankhurst és lányai a nők szavazati jogáért

október 11, 2010 - 12:02
Emmeline, Christabel és Sylvia Pankhurst

Az anya: Emmeline (Goulden) Pankhurst

1858. július 14-én Manchesterben születik Emmeline Goulden, Robert Goulden és Sophia Crane leánya. Apja sikeres üzletember, radikális politikai nézetekkel, a rabszolgaság elleni mozgalom támogatója. Anyja szenvedélyes feminista, aki kamasz lányát magával viszi a nőmozgalmi rendezvényekre. Emmeline Manchesterben kezdi iskoláit, majd szülei 15 éves korában a párizsi École Normale de Neuilly internátusba küldik, ahol a megszokott női tárgyak mellett természettudományt és közgazdaságtant is tanítottak.

Mary Ann Bickerdyke amerikai önkéntes ápolónő (1817–1901)

május 04, 2017 - 00:51

Grant tábornok is felfigyelt az ápolónőre, aki a polgárháború poklában a sebesültek lehető legjobb ellátásáért harcolt és főnővérré nevezte ki. Nem volt népszerű a férfi ápolók és az orvosok között, mert nem tűrte a durva bánásmódot, a betegek kifosztását, és szóvá tette, ha az orvos részeg volt. A háború után a veteránok támogatásával foglalkozott, ha kellett, jogi segítséget adott. Galesburgben szobrot állítottak tiszteletére, és a Mary Bickerdyke nevű hajó is őrzi emlékét.

Anna Laetitia Aikin-Barbauld, angol író, költő, irodalomtörténész, társadalomkritikus

szeptember 05, 2010 - 21:56

Anna Laetitia Aikin Barbauld (1743-1825) az angol romantika jelentős költője, esszéista, ezen kívül gótikus történeteket, illetve meséket is írt. Férjével a Palgrave Academy nevű fiúiskolát igazgatta, tanított is. Irodalomtörténészként 50 kötetes regénygyűjtemény szerkesztésével járult hozzá az angol kánon kialakulásához. Kiterjedt levelezést is folytatott. Leveleiben és esszéiben - kora normáit tekintve egy nő számára szokatlan módon - határozott politikai állásfoglalást tanúsított.

Monika Hauser svájci/olasz orvos, humanitárius aktivista (sz. 1959)

május 25, 2015 - 22:11

Svájcban született, az ausztriai Innsbruckban járta ki az orvosegyetemet és az olaszországi Bolognában tette le az államvizsgát. Nőgyógyászati szakvizsgáját Németországban szerezte meg, Kölnben kezdett praktizálni. 1992-ben Boszniába utazott, ahol segélyközpontot nyitott a háborúban erőszak áldozatává lett nőknek, később segített Koszovóban, Afganisztánban, Libériában. Nemzetközi nőszervezetek és szponzorok segítségével Kölnben létrehozta a Medica Mondiale-t, ami a háborús-  és válságövezetekben lévő nőket támogatja. Felhívja a figyelmet a nők elleni erőszakra és az áldozathibáztatásra.