Kertész Erzsébet, a magyar és külföldi nőtörténet jelentős alakjainak életrajzírója (1909–2005)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Kertész Erzsébet, a magyar és külföldi nőtörténet jelentős alakjainak életrajzírója (1909–2005)

szeptember 29, 2016 - 14:35
Regényes életrajzokat írt, melyeknek hősei mindig olyan nők, akik a férfiak világában önálló életet, karriert érnek el.

Kertész Erzsébet

 Önéletrajzi regényét ezekkel a mondatokkal indítja:
 
 Apám és nagyanyám fiút vártak, helyette egy sovány, sűrű fekete hajú, síró-rívó kislány jött a világra 1909. szeptember 29-én. Anyám elbeszélése szerint reggel érkeztem, a szülés könnyen ment, mert olyan apró voltam. Apám este jött meg, és nagyanyám már a kapuban fogadta azzal a lesújtó hírrel, hogy a várva várt trónörökös helyett újra lánya lett. Apám önkéntelen mozdulattal visszafordult, néhány lépést tett, aztán megadóan bejött a házba. Anyámat megölelte, talán rám is vetett egy röpke pillantást, de egy szót sem tudott kipréselni magából. Olyan mély volt a csalódása.
 
Gyerekkora jómódban telt, a jóeszű kislány otthon tanult meg írni-olvasni, az iskolában kitűnő tanuló volt. A közgazdasági egyetem kémia-földrajz szakán végzett 1933-ban. Apja vállalkozása tönkrement, a férfi öngyilkosságot követett el, búcsúleveléből kiderült, hogy tragikus tettével várt egy hetet, hogy ne zavarja meg Erzsébet utolsó vizsgát. „Hát akkor mégis szeretett” – vigasztalta magát lánya.
 
Az elszegényedett családnak nagy szüksége volt Erzsébet keresetére, munkát azonban nehezen talált. Néhány írása már megjelent, de ő vegyészként szeretett volna elhelyezkedni. A munkaadók első kérdése azonban a vallására vonatkozik, és Erzsébet zsidó. Az Újság című napilap könyvtárában kapott végül állást, később a Dolgozó Asszonyok segédszerkesztője lett. 1935-ben jelent meg első könyve, a Gyönyörű nyár a Franklin Társulatnál. Sokat dolgozott, cikkeket írt, fordított, és ebben az időben ismerkedett meg jövendő férjével, Bratmann Pál ügyvéddel. Kertész Erzsébet neve egyre ismertebbé vált, több lap kérte írásait, és megbízást kapott egy fiatal lányoknak szóló könyvsorozatra.
 
A háborús évek, a zsidóüldözés alatt eleinte álnéven publikált, kislányát vidékre menekítette, majd a munkaszolgálatból visszatért férjével bujkáltak. 
 
A háború után sorra jelentek meg könyvei, fordításai. Regényes életrajzokat írt, melyeknek hősei mindig lányok, asszonyok, akik a férfiak világában önálló életet, karriert érnek el. Az írónő kilencvenedik életévén túl járva írta meg önéletrajzát, címe: Fiút vártak, lány született – ez az életem. Munkásságát 1995-ben Köztársasági érdemrenddel, 2000-ben József Attila-díjjal ismerték el.
 
Néhány könyve:
 
 
 

 

 

Ida Boy-Ed német író, újságíró (1852–1928) 

április 09, 2017 - 14:42

Fiatalon kezdett írni, családja támogatta írói ambicióját. 17 évesen kötött házasságot Carl Boy kereskedővel, aki ellenezte írói tevékenységét és önállóságra törekvését, ezért 1878-ban fiával Berlinbe költözött. Sokat publikált, cikkeiben és regényeiben gyakran foglalkozott a nőkérdéssel, megírta a jelentős német nők életrajzát. Népszerűsége anyagi sikert is hozott, ez lehetővé tette számára, hogy kezdő női művészeket támogasson karrierjük elinditásában.  

Az osztrák nőmunkásmozgalom úttörője: Emma Adler (1858–1935)

március 24, 2017 - 23:41

Debrecenben született, a család néhány év múlva Bécsbe költözött. Anyanyelvén kívül tudott franciául, angolul, olaszul és oroszul, remek sportoló volt. Fiatalon bekapcsolódott a mozgalomba, rendkívül fontosnak tartotta a munkások művelődését, oktatását, és tevékenyen részt is vállalt benne.  20 éves korában házasodott össze Viktor Adlerrel, az osztrák szociáldemokrata párt alapítójával. Rendszeresen publikált cikkeket a Gleichheit-ben és az  Arbeiter Zeitung-ban, sokat foglalkozott a munkásnők kiszolgáltatottságával. Alapító tagja a Arbeiterinnenzeitung-nak (Munkásnők lapja).

Beatrice Grimshaw ír/ausztrál utazó, újságíró, író (1870–1953)

február 03, 2017 - 10:23

Jómódú családból származott, magántanárok foglalkoztak vele, majd ír, francia, angol egyetemeken tanult. Szabadúszó újságíró, később 1894 és 1903 között a Social Review szerkesztője volt. 1904-ben a londoni Daily Graphic megbízta, hogy utazza körül a földet és tudósítson kalandjairól. A feladatot csak részben teljesítette, annyira megtetszett neki a Csendes óceán szigetvilága, hogy Pápuán letelepedett. Számtalan utat tett meg a szigetek és Kelet-India között, tanulmányozta a helyi szokásokat és mondavilágot. Regényeket, elbeszéléseket és útleírásokat publikált.

Földes Mária író (1925–1976)

szeptember 04, 2017 - 23:43

Aradon született, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Kolozsváron járt középiskolába. Zsidó származása miatt családjával koncentrációs táborba hurcolták, egyedül neki sikerült Auschwitzot túlélnie. Hazatérése után a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet hallgatója volt. Az ötvenes években kezdett publikálni, főleg színdarabokat írt. 1974-ben Izraelbe emigrált, ahol a helyi lapok közölték írásait és darabjait is bemutatták. Ennek ellenére a beilleszkedés nehezen ment, férje halála megviselte, visszatérő depressziójától szenvedve 1976-ban öngyilkos lett. 

Néhány munkája: