- Miért tűr az áldozat? - teszik fel sokan a tipikus kérdést, ha bántalmazó kapcsolat kerül szóba. - Én aztán az agresszió első jelénél azonnal lelépnék! - büszkélkednek olyanok, akiknek (szerencséjükre) fogalmuk sincs, mit él át az áldozat egy ilyen helyzetben. Ez az üzenet („én bezzeg milyen erős nő vagyok, te meg milyen béna") nemhogy nem segít, de még mélyebbre is löki az áldozatot. Az áldozatok felé mindenkor együttérzéssel kell fordulni, és őket az önértékelésükben - annak további leépítése helyett - meg kell erősíteni. Akkor is, ha nem azt teszik, amit mi az ő helyzetükben logikusnak, helyesnek tartanánk. Általában nem azt teszik, de ez nem az ő személyes hibájuk, hanem a bántalmazó kapcsolat működéséből, természetrajzából adódik. A bántalmazó kapcsolatból - egy sor fizikai, pszichológiai és gazdasági ok miatt - messze nem olyan könnyű kilépni, mint ahogy azt kívülről elképzeljük.

A bántalmazó kapcsolatok többsége nagy szerelemként indul - a leendő agresszor nem úgy szokott bemutatkozni az első randin, hogy „egy birtoklási vágytól túltengő egoista vagyok, és pokollá fogom tenni az életed." A pofonok pedig nem a derült égből csattannak, hanem elszigetelés, lelki, verbális erőszak, így a nő önbizalmának leépítése, és sokszor egyúttal gazdasági, lakhatási függés kialakítása előzi meg őket. A nőket ráadásul arra nevelik kislánykoruktól fogva, hogy legyenek szerények, illedelmesek, gondoskodók, kedvesek - ha határozottan kiállnak magukért, és nem enyhülnek meg a balhézás után bocsánatot kérő partner szavaitól, akkor undok perszónának, férfigyűlölőnek bélyegzik őket. Ezt még tetézi az a társadalmi, és sokszor, családi üzenet, hogy a létező legnagyobb szégyen és tragédia, ami egy nővel történhet, az az, ha egyedül, pár nélkül marad.   

Schiller Noa fotóművész - akivel korábban is dolgoztunk együtt a testszégyenítés elleni projektünkben - az idei „16 akciónap a nők elleni erőszak ellen" kampány alkalmából Bujdosó Anna és Darabont Áron táncművészek közreműködésével egy, a bántalmazó párkapcsolat dinamikáját bemutató fotósorozatot készített. A vizuális művészet eszközeivel ábrázolja a párkapcsolati erőszak következtében felborult erőviszonyokat, és az így létrejövő elnyomottságot, kiszolgáltatottságot, tehetetlenségérzést és elhagyatottságot, együtt a fellépő traumás kötődéssel, rámutatva a kilépés nehézségeire. A fotók címeinek olyan, tipikus mondatokat választottunk, amelyeket az elkövetők sulykolnak áldozataikba. Lapozd végig fotóalbumunkat! 

Ha szeretnél még többet megtudni a bántalmazó kapcsolatok működéséről és a nők elleni erőszak más formáiról, kövesd „Egy cipőben járunk" című videokampányunkat, ahol túlélők mesélik el a történetüket - melyek egyúttal más nők történetei is. 

NANE segélyvonal nők elleni erőszak áldozatainak és segítőiknek: +36 80 505 101