Barcelonában született, értelmiségi családba. A Institut-Escola de la Generalitat de Catalunya elvégzése után a barcelonai egyetem bölcsészkarára járt, 1945-ben diplomázott. Badalonában az Institut Albéniz, majd Barcelonában az Escola Isabel de Villena tanára volt. Necessitem morir címmel 1952-ben jelent meg első regénye, mellyel rögtön a Joanot Martorell-díj egyik jelöltje lett. Abban az évben még nem, de a rákövetkezőben ő lett a nyertes El cel no és trasparent című könyvével. A regények, elbeszélések, drámák írása mellett esszéket, kritikákat is publikált, francia, olasz és angol kortárs írókat fordított.

Cikkeiben, tanulmányaiban gyakran foglalkozott a nők helyzetével, a társadalomban betöltött szerepük fontosságával. 1966-ban jelent meg a katalán nők helyzetében foglalkozó munkája La dona a Catalunya: consciència i situaci címmel.

Részt vett a Franco diktátor elleni mozgalomban, tagja volt a katalán szocialista pártnak, őt választották a katalán PEN Club elnökévé. 

Néhány munkája: Feliçment, jo sóc una dona; El jaqué de la democràcia; Lo color més blau; Cartes impertinents de dona a dona; Coses i noses; Aquelles dames d'altres temps; El malefici de la reina d'Hongria o Les aventures dels tres patrons de nau; El cavaller Tirant; El comportamiento amoroso de la mujer; Mala memòria.