A voronyezsi lány az 1980-as olimpián az összetett verseny aranyérmese volt, mögötte ezüstérmes holtversenyben Nadia Comaneci és Maxi Gnauck. A következő évben a világbajnokságon összetettben harmadik volt. Versenyzői pályafutásának befejezése után edző lett, tanítványai is komoly sikereket értek el.
Ötévesen a Békéscsabai Előre Spartacus szakosztályában kezdett tornázni. Első bajnoki aranyérmét az 1985-ös serdülő országos bajnokságon nyerte. 1988-ban és 1989-ben a mesterfokú bajnokság győztese. 15 évesen, Brüsszelben a felemás korláton nyert aranyérmével ő lett a magyar tornasport első női Európa-bajnoka, talajon bronzérmes. Az athéni EB (1990) kétszeres bronzérmese (összetett egyéni és talaj). Egy évvel később az indianapolisi világbajnokságon második lóugrásban. A sokszoros magyar bajnoknő sorozatban volt az Év tornásznője (1989-92).
Első bajnoki aranyérmét 1940-ben nyerte a 100 méteres hátúszásban. 1948-ban a londoni olimpián negyedik volt a rövidebb hátúszószámban és ötödik a 4x100 m-es gyorsváltóban. A helsinki nyári játékokon 1952-ben a világcsúcsot úszó 4x100 méteres gyorsváltó tagjaként nyert olimpiai bajnokságot. A 200 méteres hátúszásban ő volt az első három percen belüli úszónő. Egyéniben 24, váltóban 6 országos bajnokságot nyert, az FTC örökös bajnoka. A Testnevelési Főiskolán 1963-ban edzői oklevelet szerzett.
Buenos Airesben újonc válogatottként nyert világbajnoki aranyérmet a női tőrcsapattal, majd 1963-ban a gdanski világbajnokságon második helyezettek. Technikás versenyző, igazi csapatember volt . A tokiói nyári játékokon ért sportpályafutása csúcsára, a női tőrcsapat tagjaként olimpiai aranyérmet nyert. Négy évvel később a Mexikóvárosban tartott olimpián, majd a moszkvai vívó-világbajnokságon az ezüstérmes csapat tagja.
