A ljubljanai tanítőképzőn végzett 1903-ban, utána vidéki általános iskolákban tanított. A nőmozgalomban való részvételét nem nézték jószemmel felettesei, egyik helyről eltanácsolták, a másikat ő hagyta ott, és a Zarja (Hajnal) című lap munkatársa lett. Az Alianse ženskih gibanj (nőmozgalmi ernyőszervezet) elnökévé választották, nemzetközi nőkongresszusokon Rómában, Washingtonban, Koppenhágában vett részt. A Ženski pokret (nőmozgalom) című újság főszerkesztője volt, cikkei főleg a nők és fiatalok helyzetével, a női egyenjogúsággal, a munkásnők problémáival foglalkoztak. A II. világháború alatt részt vett a Osvobodilno fronto (felszabadítási front) tevékenységében. A háború után a Munkaügyi- és az Oktatási minisztérium munkatársa volt.