Augusta Savage amerikai szobrász, tanár (1892–1962)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Augusta Savage amerikai szobrász, tanár (1892–1962)

február 24, 2017 - 15:18

A Harlem reneszánsz egyik legjelentősebb alakja Floridában született. Gyerekkorában már agyagot formált, de szülei szigorúan megbüntették érte. 1921-ben New Yorkba ment, a Cooper Union School of Art tanulója volt. Később elnyerte a párizsi Académie de la Grande Chaumiere ösztöndíját. Hazatérése után Savage School of Arts and Crafts néven iskolát nyitott Harlemben.  1939-ben Salon of Contemporary Negro Art néven megnyitotta az első galériát, ahol fekete művészek alkotásai  szerepeltek. Anyagi és egészségügyi problémái miatt élete utolsó éveit visszavonultan töltötte. 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Charlotte Perkins Gilman amerikai író, feminista (1860–1935)

december 27, 2016 - 20:40

Gyerekkorában hányatott sorsa volt, a könyvekhez menekült, a könyvtárban az irodalom mellett történelmi, filozófiai munkákat is elolvasott. 1883-tól jelentek meg írásai a Providence Journalban, a Woman’s Journalban és más folyóiratokban.  1982-ben publikálta a "The Yellow Wallpaper" () című, ma is népszerű novelláját, mely a világhírt jelentette számára.

Amy Lowell (1874–1925), amerikai költő élete és néhány műve

május 12, 2011 - 11:02

"A különcség bélyege olyan ár, melyet a szűklátókörű világ mindig megfizettet a zsenivel." (Amy Lowell, Keats kapcsán)

 

Brookline-ban, Massachussets államban született előkelő család gyermekeként. Két fiú testvére volt, akik családi támogatással igen sokra vitték (csillagász, illetve harvardi professzor vált belőlük), de ő maga nem tanulhatott, mivel szülei ezt nem tartották nőhöz illőnek. Az intelligens lány ezt mohó olvasással és megszállott könyvgyűjtéssel próbálta kompenzálni. Fiatal nőként kiterjedt társasági életet élt, sokat utazott.

„Magányos vadász a szív” – Carson McCullers (1917-67) élete és művei

július 05, 2010 - 15:14

A „gender-blind” (nemi szempontot szándékosan figyelmen kívül hagyó) kritika sokszor mindenféle, véleményem szerint semmitmondó spirituális magasságokba emeli műveit (pl. „az emberi lélek éneke”) – holott azoknak egyik, és az előbbieknél erőteljesebben hangsúlyozott fő motívuma az egyén vágyai, törekvései, hajlamai, és a társadalmi nemre mint ideológiára alapozott elvárások közt feszülő ellentét.