1877-ben munkáscsaládban született a dél-angliai Swindonban. Egyéves volt, amikor apja balesetben meghalt. Anyja a kor szokásaival ellentétben nem ment újra férjhez, és küszködve nevelte fel három gyermekét. Edith-nek már 14 éves korában munkába kellett állnia, de 23 éves korában otthagyta tanítói állását, belépett az Emmeline Pankhurt vezette radikális nőszervezet, a WSPU (Women's Social and Political Union) soraiba, és attól kezdve minden energiáját a mozgalomnak szentelte. Eleinte szerte az országban gyújtó hatású beszédeket tartott, később pedig militáns akciókban is szerepet vállalt.

1908 januárjában egy társnőjével együtt odaláncolta magát a Downing street 10 – a miniszterelnöki rezidencia – korlátjához, s hangos kiáltással követelt szavazati jogot a nőknek.

1908 júniusában, amikor a miniszterelnök nem volt hajlandó fogadni Emmeline Pankhurst 12 fős küldöttségét, Edith-ék kővel betörték a Downing street 10 ablakát – ez volt a nőmozgalom első erőszakos akciója. 

Két hónap kényszermunkára ítélték őket a hírhedt Holloway börtönben. A szüfrazsetteket nem tekintették politikai fogolynak, ezért az elítéltek éhségsztrájkba kezdtek és hősiesen állták a brutális kényszertáplálást. Eleinte aggódtak, hogy maga a WSPU is túlzásnak fogja tartani az ablakbetörést, ám Emmeline Pankhurst meglátogatta őket a börtönben és megdicsérte sikeres figyelemfelkeltő taktikájukat, szabadulásukkor pedig a csoport éremmel tüntette ki őket.

Bár Edith később elhagyta a mozgalmat s visszatért a tanításhoz, továbbra is küzdött a nők választójogáért és egyenlő bérezéséért. Szülővárosa büszkén őrzi emlékét és 2011-ben utcát nevezett el róla.