Nemrég a következő levelet kaptam, úgy gondolom, a költészet napja éppen megfelelő a megjelenésre - szerk.)

"Kedves szerkesztö!

Szeretném felhívni egy nemrégiben megjelent verseskötetemre a Nökert honlap figyelmét.

A verseskötet címe Feloldozás, és irtam egy rövid önrecenziót erröl ami megjelent a kiadó honlapján ( le kell menni az aljára lapnak):

http://aghegy.hhrf.org/index.php/K%C3%B6nyveink

(mi is közöljük, lásd lent - a szerk.)

A könyv fent van a MEK-en is:

http://mek.oszk.hu/09100/09170/

Ûdvözlettel

Asztalos Morell Ildikó"

u.i. A szerző időközben értesített minket, hogy április 16-án 15 órakor a Milennárison dedikálja a könyvét a Lant és Líra 43-as standjánál.

Következzen az "önrecenzió":

A szerelem pátosza, a pátosz tabuja

Egy verseskötet margó

Egy hathatós diagnózis és önépítés nélkül nehéz a gyógyulás a megbetegítő szerelemből. De piacképes-e az a költészet, ami a szerelmi kétségbeesés megbetegítő pátoszát tárja fel? A nyilvánosság elé tartozik-e az elesettség taglalása? A megaláztatás, a becsapottság, a megbecstelenítettség, kihasználtság érzésének sikolya? Vagy az áldozatiságból való kilépés lélekrajza? Belefér-e a modern ember világába az érzelmi túlfűtöttség? Összefér-e a modern költészet formáival az érzelmek lemeztelenített kifejezése? Illik-e ötven feletti nőnek ebben a témában megnyilatkozni? Az igazság az, hogy nem foglalkoztatnak ezek a kérdések. Vagyis, inkább nem hagytam magam ezek által cenzúráztatni e kötet megírásakor és kiadásakor. Szerintem alapvető érzelmi folyamatokat tár fel úgy, hogy ezek folyamatiságának bemutatásával egyben kapaszkodót is kinál az élet örvényébe való visszatáláshoz, a kiútra az elesettségből és az áldozatiságból.

Számomra e kötet a női szabadságjogok kiteljesítéséről is szól, amibe beletartozik a test feletti rendelkezés épp úgy mint az érzelmek szabad kinyilvánítása és a nyilvánosság előtt a női szubjektpozíció felvállalása. Az új konzervatizmus patriarkális kontrollja úgy tünik nemcsak a női testet kivánja a keresztény morálra hivatkozva az alkotmányosság betonvázába öntve szabályozni, de a női szubjektum kifejezésének a közélet is láthatatlan cenzúrát emel. A kötet kiadását is kövezte néhány akadály. Volt a felemlegetett indok az, hogy az érzelmek kifejezésrejuttatásának manapság nincs piaci kelete, mivel a verseskötetek ”általában jó, ha nem veszteségesek“. Vagy, mint a Kalibri kiadó véleményezte a kötetet az „olyan poétikát képvisel nagyra duzzasztott képeivel, pátosz felé közelítő hangjával, ami nem illik a profilunkba“. Volt, aki nem fogalmazott ennyire sem tapintatosan, mint egy költő, irodalomkritikus barátom: ”A versek borzasztóan figyelemre méltóak lélektani szempontból. Büszke lehetsz rá, hogy ennyi érzelmi energia van benned, s hogy ezeket ennyire fel tudod vállalni... Ez nagyon nagy emberi teljesítmény.... Hozzád képest én egy gyáva, üres fickó vagyok.... Azt már csak a tévedés kockázatával teszem hozzá, hogy értékes verseknek nem gondolnám ezeket a vallomásokat, s én a helyedben nem ambicionálnám a nyilvánosságra hozatalukat. Ha bántana a levelem, gondolj arra, hogy megnyilatkozásomnak mindkét fele teljesen őszinte.....a döntés a tiéd..... én persze örülnék, ha mégis úgy döntenél, nem bocsátod nyilvánosság elé a verseket....”. Az ÉS szerkesztősége pedig egyenesen kioktatott mikor érdeklődtem, hogy milyen formában tudnék a folyóirat számára publikáció céljából verset küldeni: „Amikor egy vers kötetbe kerül, ily módon már nem publikálható többé, jelenjen meg bárhol a világon az a bizonyos kötet. Igen sajnálom, hogy ezt a kézenfekvő dolgot eddig soha senki nem közölte Önnel, de most akkor én megtettem.“ Igen ez a gyakorlat igencsak furcsa, mert nemzetközi vonatkozásban a szerzői, illetve az azt gyakorló első kiadó jogait szokás védelmezni. Minden esetre, mint tudatlan nő (jenő, ld Spiró „hülye nő“) rögtön otthonosan érezhettem magamat ezen bíztató, és informatív hangú tájékoztatás nyomán.

Mindezen nehézségek ellenére megjelent a kötet, amelynek kiadásáért köszönettel tartozom Tar Károlynak és az Ághegy kiadónak. A végső birálát az olvasóé, hogy talál-e e kötetben olyat ami valahol meg tudja érinteni, feltéve ha sikerült az érdeklődését felkelteni a kötet iránt annyira, hogy belekukkant. De az is lehet, hogy olvasása után inkább igazat ad a kultúrvédnök, piackutató vagy a morálvédelmi ügyvivő fenntartásainak. Ennek kockáztát vállalva kinálom olvasásra az alábbi oldalon: http://mek.oszk.hu/09100/09170/09170.pdf

Asztalos Morell Ildikó: Feloldozás, Àghegy könyvek

Láss!

Lásd, mit vágynál.
Vállald önmagad.
Ne hagyd, hogy megcsalass,
védd magad!
Nem szégyen a gyengeség,
s hogy lelked mutatni merted,
s hogy meglesett meztelen
vad tested védtelen.
Ki védtelenre tör,
más titkát lesi,
játékként elveszi,
és aztán megveti,
bűntudat azt illeti.