Budapesten született, anyai ágon francia származású. Építészmérnök apja (aki a Duna szabályozásával foglalkozott) nem örült a lánygyereknek. Zsófia 1903-ban érettségizett, majd bölcsészeti tanulmányokat folytatott, amiket házassága miatt félbeszakított. 1912-től a Pesti Napló, majd a Világ párizsi tudósítója volt. (Unokatestvérénél, Dénes Valériánál vendégeskedett a városban.)

 Énreám sohasem hatott lenyűgözően a nálamnál nagyobb erő. A velem való kényúri rendelkezést sohasem tűrtem békésen. Könnyen lázadtam, forrongtam, és nem adtam be a derekamat. Csak a teljes szeretetnek szereltem le. 

1913-ban megismerkedett Ady Endrével, de az eljegyzés végül (vagy mert Dénes anyja öngyilkossággal fenyegetőzött, vagy mert a költő lépett vissza) felbomlott. Végül egyáltalán nem bánta, hogy nem ő lett az "Ady-özvegy" - szakmai sikereket ért el és mozgalmas, hosszú életet élt. 1918-ban Szabó Ervin mellett bekapcsolódott a forradalmi munkába. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. A harmincas évektől több kötetben adta ki visszaemlékezéseit, önéletrajzát és a kortársai jellemrajzát. Háromszor megözvegyült, nyolcvan évesen még hozzáment egy nála harminc évvel fiatalabb festőművészhez, és még több mint húsz évet éltek boldogan együtt. 1982-ben József Attila-díjat kapott. 102 évesen hunyt el.  

Unokatestvére Dénes Valéria festőművész. 

Művei:

• A láthatatlan kendő (kisregény, Budapest, 1932)
• Élet helyett órák (visszaemlékezések, Budapest, 1935)
• Az ismeretlen Ady (Ady Lajosné nevével, Budapest, 1942)
• Akkor a hársak épp szerettek (visszaemlékezések, Budapest, 1957)
• Zrínyi Ilona (életrajzi regény, Budapest, 1959)
• Egyszeri kaland (önéletrajzi regény, Budapest, 1964)
• Gyalog a baloldalon (önéletrajzi regény, Budapest, 1965)
• Párizsi körhinta (önéletrajzi regény, Budapest, 1966)
• Szivárvány (visszaemlékezések, 1970)
• Úgy, ahogy volt (visszaemlékezések kortársairól, 1974)
• Tegnapi újművészek (visszaemlékezések, Budapest, 1974)
• El ne lopd a léniát (visszaemlékezések, Budapest, 1978)
• Szivárvány Pesttől Párizsig (visszaemlékezések, Budapest, 1979)
• Élet helyett órák - Talán Hellász küldött (visszaemlékezések, dokumentumok, Budapest, 1980)
• Ami a százból kimaradt (tárcák, cikkek, Budapest, 1985).