Néhány gondolat a feminizmustól idegenkedő nőknek

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Néhány gondolat a feminizmustól idegenkedő nőknek

július 31, 2009 - 20:32
A feminizmussal foglalkozók körében gyakran előkerül az a meglátás, miszerint Magyarországon úgy alakult ki a feminista nézetekkel szembeni erős ellenállás, a konzervatív kritika, hogy valójában nem is volt igazi nőmozgalom.

Lilly Martin-Spencer: Kiss Me and You'll Kiss the 'Lasses (1856)

A társadalom nagy része még mindig hagyományos értékrend szerint él, hisz abban, hogy ha mindenki megfelelne a konvencionális nemi szerep-elvárásoknak (vagyis a nő maradna a konyhában), minden a legnagyobb rendben lenne. Ezek az emberek egyenesen a feministákat teszik felelőssé azért, hogy a nőknek már nemcsak otthon, hanem a munkahelyeken is meg kell felelniük, így kettős teher hárul rájuk; vagy azért, mert szerintük „felcserélődtek a nemi szerepek”, és „értékválság” uralkodik. Érdekes módon úgy bírálják a feminizmust, hogy szinte semmit sem tudnak róla, csak a róla alkotott negatív sztereotípiákat ismerik.

Ez a jelenség nem meglepő annak tudatában, hogy a múlt rendszerben elhitették a nőkkel: megvalósult az emancipáció, a nemek egyenlősége. A valóságban ahelyett, hogy pl. a férfiak is elkezdtek volna többet foglalkozni a házimunkával vagy a gyerekneveléssel, hogy elősegítsék az egyenlőséget, fentmaradt a régi rend, azzal a különbséggel, hogy a nőktől elvárták a több műszakot, és ideológiai szinten egyenlő jogokról folyt a diskurzus. Így könnyű volt ellehetetleníteni a nőmozgalmat, hiszen maguk a nők is azt szűrték le a hazug kép alapján, hogy a szerepkövetelmények megváltozása nekik semmi hasznot nem hoz.

Mégis sokszor felháborodom, amikor olyan nőkkel találkozom, akikben a nőkkel szembeni szolidaritás, a „sisterhood” szikrája sem pislákol. Ők azok, akik harcosan ágálnak a feminista „elhajlások” ellen, „egyformaságnak” értelmezve az egyenlőséget. Azt gondolják, hogy továbbra is ki kell szolgálniuk a férfiakat, gyereket kell szülniük, nem szabad munkahelyi karrierjüket előtérbe helyezniük; és dühösek azokra a nőtársaikra, akik ezt nem hajlandóak megtenni. Vannak körükben egyetemet végzett, értelmiségi nők is, becslésem szerint nagy számban. Ők vajon elgondolkodtak azon, hogy ha nincs nőmozgalom, akkor nekik sem az oktatásban részt venni, sem munkát találni, vagy akár újságokba írni nem lenne lehetőségük? Eszükbe jut, hogy ennek hiányában ülhetnének otthon kötögetve, romantikus lányregényeket olvasva, várva haza esetenként kicsapongó, és szeretőket tartó férjüket? A feminizmus vívmányait ők is élvezik, anélkül, hogy tudnának róla, közben minden eszközzel a változások ellen küzdenek. Pedig nélkülük nem szabadulhatunk fel igazán, így ideje, hogy ráébredjenek, milyen is valójában az a rendszer, amit ők szívvel-lélekkel támogatnak.

 

 

 

Szokásos torzítás: "az emancipált nők boldogtalanok"

július 24, 2010 - 15:31
Fotó: Unsplash / Pixabay

Látszólag kimeríthetetlenek, a valóságban azonban szánalmasan egyszerű sémákba illeszkednek és egy perc alatt megcáfolhatók azok a koholt vádak, gyenge lábakon álló érvek és átlátszó stratégiák, melyekkel megkísérlik a feminizmust elmarasztalni, és a feminista nőket lejáratni. Ezúttal a férfiidentifikáció vádját, és a boldogtalanság feltételezését vesszük górcső alá.

Tűsarkúban hátrafelé - A hazai antifeminista irodalom a feminista kutató szemével

október 08, 2010 - 12:59

1. A magyar antifeminizmus jellemzői

 

Az antifeminista könyvek kiadásának divatjáról beszélhetünk ma Magyarországon – számos magyar szerző mellett (pl. Bakos: A helyes asszonytartás, Bene: Emancipációs bumeráng) újabban fordítások is napvilágot látnak (pl. Herman: Az Éva-elv). Ezek egyfelől támogatják az egyébként is erős hazai antifeminista közvélekedést, másfelől megerősítést is kapnak onnan.

Szükségem van a feminizmusra, mert...

június 22, 2013 - 12:30
Csécsei Ica fotója a TETT eseményén
Szükségem van a feminizmusra, mert mindenkinek joga van ahhoz, hogy önmagaként, egyénként kibontakozzon, és ne a hagyományos nemi szerepeknek való megfelelés mértéke szerint ítéljék meg.
 
Szükségem van a feminizmusra, mert Magyarországon a házimunka és a gyermekneveléssel összefüggő feladatok nagy része még mindig a nőkre hárul, a többség ezt tartja természetesnek, és igazságtalanság helyett "gondoskodásnak" nevezi.