Bizonyára rengeteg elemzés került és kerül napvilágra a 2009-es európai parlamenti választásokkal kapcsolatban, azonban jelen cikk – sokak számára talán meglepő, de annál fontosabb irányból – a gender szempontjából próbálja meg feltárni e témát.
A napokban a Parlament megszavazta a GYES idejének 3-ról 2 évre történő lerövidítését. A közvélemény nagy része ellenzi az új törvényt, mint a jóléti állam lebontásának irányába tett újabb lépést. A gyermekgondozási segélyt 1967-ben vezették be, és akkoriban a gyerek 2,5 éves koráig járt, de egy két évvel későbbi rendelet már az ominózus 3 évest kort indítványozta. A kérdéssel összefüggésben a leghangosabb az a vélemény, ami a születések számának csökkenésével, vagy egyenesen a „magyarság kihalásával” riogat. Nem vitatom, hogy a szociálpolitikai intézkedések befolyásolják, mikor és milyen körülmények között vállal egy család gyereket, de mintha ebben a kérdésben is elsikkadna, mi lenne valójában jó megoldás a nőknek – Pál Móni írása.
Egy ideje nagyon elterjedt a „társfüggőség” kifejezés használata, az internetes kereső pl. 3400 találatot ad ki a szóra. Nem szeretnék szakmai vitákba belemenni ezzel kapcsolatban, nem törekszem a fogalom egzakt, tudományos meghatározására; tekintsétek ezt a cikket – melyben a fogalommal és használatával kapcsolatos problémákat fejtem ki – szubjektív gondolatfolyamnak. – Pál Móni írása
Az apák napja eredete 1909-re nyúlik vissza, amikor is egy amerikai polgárháborús veterán lánya, Sonora Smart Dodd Spokane-ben, Washington államban az anyák napi beszédet hallgatva arra jutott, hogy korán megözvegyülő, hat gyermekét egyedül felnevelő apja is megérdemelne hasonló tiszteletadást.
A női lapok rendszeresen foglalkoznak azzal, hogyan kapcsolódjon ki, foglalkozzon magával, érezze jól magát egy nő. Jó esetben egy-egy ilyen témájú cikk kitűnő alkalom lenne arra, hogy a nőket arra bátorítsuk, fejezzék ki érzelmeiket, igényeiket, tanulják meg saját érdekeik képviseletét. Sajnos a legtöbb írásra ennek pont az ellenkezője igaz. A cikkekből az tűnik ki, hogy a nőket benne kell tartani hagyományos szerepeikben, esetenként egy-egy kisebb „kihágást” megengedve, így borítékolható, hogy nem fognak lázadozni, vagy megvédeni magukat. – Pál Móni írása
A feminizmussal foglalkozók körében gyakran előkerül az a meglátás, miszerint Magyarországon úgy alakult ki a feminista nézetekkel szembeni erős ellenállás, a konzervatív kritika, hogy valójában nem is volt igazi nőmozgalom.
Ritkán nézek tévét, akkor is többnyire megbánom. Legutóbbi alkalommal, június végén is ez történt, hála a „Csak te és senki más” c. 2001-es német tv filmnek.
