Egy boszorkány válasza az inkvizítornak (1990)
Úgy látszik, előző írásomban, melyre Fekete reagál, hiába próbáltam a feminizmust körülírni, a feminista írókat felsorakoztatni, Fekete Gyula csak azt olvasta ki a szövegből, ami számára tetszetős.
Úgy látszik, előző írásomban, melyre Fekete reagál, hiába próbáltam a feminizmust körülírni, a feminista írókat felsorakoztatni, Fekete Gyula csak azt olvasta ki a szövegből, ami számára tetszetős.
Csodálkozással és értetlenül olvastam Fekete Gyula anyák napi köszöntőjét a Hitel 9. számában. Értetlenül, mert Fekete Gyula egy olyan mozgalmat ítél el ― a feminizmust ―, amelyről a cikk tanúsága szerint kevés fogalma van.
A célba vett „ellenség” képzeletbeli: egyrészt, hazánkban nincs és soha nem is volt az amerikaihoz hasonló, a társadalom széles rétegeit hosszútávon aktivizáló feminista mozgalom; másrészt olyan, hogy „modern” feminizmus, egyáltalán nem létezik – a mozgalom történetének ismeretében láthatjuk, hogy a különbségtétel a „korrekt” klasszikus és a „túlzó” modern feminizmus közt mesterségesen kreált.
„És azt ismered, hogy egy teológus, egy politológus és egy feminista utazik a vonaton?” Ez a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség gender témájú országos roadshowjának a
A Phoenix Polgári Társulás kérésére egészen robbanásgyanús témával érkeztünk, amiről mindenkinek van tapasztalati élménye: gender, női és a férfi szerepek a társadalomban. Magyarországon a gender-téma (még?) nem izgat tömegeket, de Szlovákiában 2015 elején már egy igencsak homofób népszavazásig sikerült feszíteni a dolgot. Arra készültünk hát, hogy ha nem is leszünk közellenségnek nyilvánítva, minimum be kell számolnunk, milyen gyanús társaság ez a feminista izé, milyen titkos terv keretében óhajtjuk rabszolgává tenni a férfiakat és lerombolni a békés társadalmi rendet.
„Nem hiszem, főleg nőalakjai ismeretében, hogy Szép harcos antifeminista, vagy masszív macsó lett volna. De vacsorázni neki is kellett. Meg hónapos szobát fizetni.” – mondta Bíró Kriszta irodalmár a Literának adott interjújában. Akárhogy is, annyit megállapíthatunk, hogy a száz évvel ezelőtti antifeminista diszkurzusba legalább szorult némi kreativitás, és lehet, a korabeli feministák arcára is mosolyt csalt.
Emma Watson ENSZ jószolgálati nagykövet beszéde a HeForShe kampány nyitó eseményén a New York-i ENSZ központban 2014. szept. 20-án.
Fordította: Zelei Bori
A Friedrich Ebert Alapítvány a “Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában” című regionális programja keretében „Az ún. “gender ideológia” elleni mozgósítás Kelet-Közép-Európában – Veszélyek és lehetőségek a feminista mozgalmak számára” címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést 2014. február 18-án a Hotel Mercure-ban. Az alábbiakban Szekeres Valéria tagunk jegyzetei olvashatók.
A TETT (Társaság egy Tudatos társadalomért) megismétli a Cambridge-i diákok azonos nevű akcióját. Céljuk, mint fogalmaznak, „hogy minél több embernek megmutassuk : feminizmusra mindenkinek szüksége van, a nemek közötti egyenlőséget célul kitűző mozgalom pedig nem csak a felső – középosztálybeli unatkozó, fehér bőrű egyedülálló nők hisztije.” Ennek apropójából írtam le a magam válaszait a kérdésre.
“De hát kihalunk!” – riadoznak egyre-másra a (már paranoid módon a családon belüli erőszak elleni fellépést is radikális feminista követelésnek vízionáló) patriarcha honatyák és Kossuth-díjas elvbarátaik. Igen, kihaltok, én is ebben bízom.