Nem divatból bújnak elő a zaklatás áldozatai: Barna Emília a Népszavának
"- Nem hallgatnak tovább, folyamatosan nyílnak meg a szexuális zaklatás, erőszak áldozatai. Van tehát jó oldala is a Weinstein-botránynak?
- Igen, ez egyértelműen pozitív fejlemény. Jó dolog, hogy egyre több olyan ügyre derül fény, amelyek az esetek többségében láthatatlanok maradnak. Ne feledkezzünk meg arról sem, az elmúlt években már többször nyilvánosságra kerültek hasonlóan súlyos ügyek, és nemcsak a hírességek világában, hanem a kevesebb figyelmet kapó területeken is. Gondolok itt például a tyukodi anyakönyvvezető, Németh Pálma ügyére, aki azután állt a nyilvánosság elé, hogy folyamatosan zaklatta őt a polgármester. De meggyőződésem, ez is csak a felszíne a megtörtént eseteknek. Fontos látni, ez nemcsak a „művészvilág” sajátja, az élet valamennyi szegmensében történnek ilyenek.
- Ezek az ügyek elindíthatnak valamilyen változást? Vagy csak beszélünk róluk egy-két hétig, hónapig, aztán minden megy tovább a megszokott módon.
- Nagyon nehéz valódi változást elérni, de az első lépés éppen az, hogy láthatóvá tegyük ezeket az ügyeket. Fontos továbbá látnunk azt is, hogy az okok mennyire összetettek. Rá kell világítani arra, hogyan függnek össze a zaklatások a nők rendszerszintű elnyomásával, aminek számos más megnyilvánulása is van. Ha csak a kulturális iparágakat, a filmipart, zeneipart nézzük, ahogy haladunk fölfelé, a fontosabb, nagyobb hatalommal, kulturális és gazdasági tőkével, presztízzsel járó pozíciókban szinte kivétel nélkül csak férfiakat találunk. Sarah Baker és David Hesmondhalgh a Creative Labour című könyvben a brit zeneipar, magazinkiadás és televízió esettanulmányain keresztül vizsgálták a kreatív munka szociológiáját, többek között gender vonatkozásban is. Ebből nemcsak az derült ki, hogy a szexizmus mennyire elterjedt ezeken a területeken, hanem az is, hogy a nemek közötti viszonyok beágyazódnak az adott iparágakon belüli munkamegosztásba, működik egy nemi alapú szegregáció a feladatok elosztásában. A rendező, a producer, az író, a gyártásvezető inkább férfi, a nők a kevésbé látható, kisebb presztízsű, ennek ellenére akár több munkával is járó feladatokban vannak jelen."
Juhász Dániel interjújának teljes szövege itt olvasható.