A Feministák Egyesületének 1904-es budapesti alapítása után nem sokkal szerte az országban alakultak hasonló szervezetek, többek közt Balmazújvároson, mintegy 80, különböző korú nővel - ez volt a Balmazújvárosi Szabad Nőszervezet, amely jól példázta, hogy a Feministák Egyesülete, a korabeli rosszindulatú híresztelésekkel ellentétben, nem csak az "úriasszonyok" érdekeiért küzdött. A velük szinte folyamatos feszültségben levő szociáldemokrata nők "balesetnek" tekintették, hogy a balmazújvárosi földműves asszonyok nem hozzájuk, hanem a "polgári" feministákhoz csatlakoztak. Schwimmerék ugyanakkor maradéktalanul szolidaritást vállaltak velük és ha szükség volt rá (pl. nem fizették ki a napszámjukat, vagy zaklatták őket), személyesen siettek Balmazújvárosba a segítségükre. 

Hozzájuk fűződik a magyar "Rosa Parks"-történetünk: Szeifertné Pokrócz Julianna elmondása szerint, amikor az 1913-as budapesti Nemzetközi Női Választójogi Világkongresszus alatt ő és társa, Béke Imréné villamosra ültek, Teleki grófné felszólította az utas közönséget, hogy álljanak fel és adják át a helyett a parasztasszonyoknak, "mert ők keresik mindnyájunknak a kenyeret".

A Balmazújvárosi Szabad Nőszervezet vezetője Rokon (Tóth) Sára (Bordás Istvánné) volt, a kiváló szónoki képességekkel rendelkező hétgyermekes édesanya. 1992-ben a Balmazújváros - Városi Lap így írt róla (VI. évf, 11. szám, 2. oldal)

"A balmazújvárosi feminista egyesületnek "egyszerű parasztasszonyok voltak a létrehozói, akik méltóak voltak a politikában, a mozgalom szervezésében a férfiakhoz. Nem országos központból sugallták a szervezést, hanem az itteni nők saját erejükből teremtették meg a szervezetet. 
A nőmozgalom szervezése mindenek előtt Bordás Istvánné Rokon Tóth Sára nevéhez fűződik. 1880-ban Balmazújvároson született. Ő lett az újvárosi feministák vezetője. 
Bordás Istvánné értelmes, intelligens, megnyerő parasztasszony volt; emellett melegszívű feleség és édesanya, aki a nehéz anyagi körülmények közt is képes volt a hét gyermekét tisztességgel felnevelni. 

Kiváló beszédkészséggel bírt ő is. Az Országos Földmívelő Párt 1908. évi karácsonyi röpiratában jelent meg kiáltványa:

Testvéreim! Földmívelő asszonyok és lányok! Hozzátok szólok, szegény nyomorgó testvéreim. Hozzátok kiáltok a nyomorúságból. Szeretném, ha kiáltásom erős lenne, mint az égdörgés, amelynek szavát mindenki meghallja, aki az országban él. Égdörgés harsogása, villám vakító fénye szeretnék lenni.

Veres Péter a Falusi krónikában idézi e sorokat, és ezt írja: „Ez a mi népünk hangja. Református zsoltárok komor pátoszát érzem. Ezeket a mondatokat Bordásné Rokon Sári nehézkes pennájára a magyar nép lelke diktálta."
Az újvárosi asszonyokra felfigyelt az akkori művelt világ. Bédy Schwimmer Rózsa, a Feministák Magyarországi Egyesülete vezetője Újvárosra utazott, hogy találkozzon Bordás Istvánnéval és társaival. 1909-ben angol nyelvű meghí­vót kaptak Londonba, a nemzetközi nőkongresszusra. Pénzt nem tudtak előte­remteni, ezért nem utazhattak el.

Az asszonyok szervezete élt és virágzott éveken át. 1913-ban Budapestre hívták őket a Nők Választójogi Világszövetsé­gének kongresszusára. A hat tagból álló küldőttségetBordás Istvánné vezette. Fogadáson vettek részt a királyi várban, ahol grófnők, iparmágnások feleségei között kuriózumként hatott a naptól ki­égett, sötét arcú és kérges kezű, fejkendős újvárosi asszony. Bordás Istvánnét itt Carrie Chapman Catt, a világszervezetet vezető milliomos asszony tüntette ki. (Megj. egy másik forrás szerint: "Bordásné is felszólalt, olyan hatással, hogy Carrie Chapman Catt levette melléről a „jus suffraigii” feliratú aranyérmet és Bordásné mellére tűzte.")

R. Tóth Sára az első világháborúban sem maradt tétlenül. 1917-ben a Nők Lapja közölte háborúellenes vezércikkeit. Az őszirózsás forradalom után alábbhagyott a nők forradalmi lendülete. A húszas években szervezetük végleg feloszlott. Bordás Istvánnét egy ideig még számon tartották a fővárosi feministák. Ő azon­ban teljesen visszavonult a politikától, talán csak az emlékeiből élt megözve­gyülve. 1957-ben hunyt el."

Rokon Tóth Sára nevét ma utca viseli Balmazújvárosban.

Felhasznált forrás: 

Európa első paraszt feminista mozgalma