A tizenötgyerekes bécsi munkáscsaládból származó lány tízéves korában kezdett dolgozni. Az SPÖ (Sozialdemokratischen Partei Österreichs) egyik gyűlésére bátyja vitte el. A párt vezetői felfigyeltek a jó fellépésű, a nők problémáiról hatásos beszédeket tartó fiatal lányra, segítették tanulni, továbbképezni magát.

Adelheid 1893-ban szervezője és vezetője volt az első női sztrájknak, melyben egy bécsi ruhagyár 600 női dolgozója vett részt. Még ugyanabban az évben megalapította a Libertas csoportot, amely nőket készített fel arra, hogy politikai vitákban helyt tudjanak állni. Szintén 1893-ban alapította meg az Arbeiterinnen-Zeitung (Munkásnők újsága) című lapot, melynek első szerkesztője volt. A párt vezetői felkérték, hogy írja meg önéletrajzát, ami példát, biztatást adhat a többi munkásnőnek. A Die Jugendgeschichte einer Arbeiterin (Egy munkásnő önéletrajza) 1909-ben jelent meg, névtelenül, August Bebel írt hozzá előszót. A könyv korának egyik legolvasottabb politikai műve volt, több nyelvre lefordították.

Adelheidet beválasztották az SPÖ központi bizottságába, az első világháború után Bécs város önkormányzatának, az 1920-as években az osztrák parlamentnek a tagja. Mint képviselő, fő feladatának a szociális problémákat és a nők helyzetének rendezését tekintette. Javaslatokat nyújtott be a családjogi törvény megreformálására, mely a férfit, mint családfőt, korlátlan jogokkal ruházta fel. Harcolt az abortusz legalizálásáért, a férfiak és nők egyenlő bérezéséért. 1939-ben, agyvérzésben halt meg.