Az "egyedüljáró, disszidens feminista" - Helene Stöcker (1869–1943)

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Az "egyedüljáró, disszidens feminista" - Helene Stöcker (1869–1943)

november 29, 2016 - 21:41
Harcolt a homoszexualitás dekriminalizálásáért, a házasságon kívül született gyerekek jogaiért, az abortusz engedélyezéséért, szexuális nevelésért, a nők szociális és politikai egyenlőségéért.

Szigorú kálvinista családban nőtt fel, középiskoláit Berlinben járta, majd 1896-tól bölcsész vendéghallgató volt az ottani egyetemen. Tanulmányait Glasgowban majd a berni egyetemen folytatta, ahol 1901-ben megvédte doktori értekezését.

1905-ben alapító tagja volt a Bund für Mutterschutz-nak (BfM, Anyavédő egyesület), és szerkesztője volt az egyesület lapjának, a Mutterschutz-nak, majd később a Die Neue Generation-nak (Az új generáció).

"A polgári közvéleményt legjobban felforgatta az anyavédelmi szövetség működésében az a tény, hogy nem akart különbséget tenni törvényes és nem törvényes anya és gyermek között. Ez akkor még igen nagy dolog, forradalmi álláspont volt.Helene Stöcker magára zúdította vele az egész „jólnevelt” társadalom haragját. Az evangelikus nőszövetség tiltakozott az ellen, hogy elhagyják a „bukott nő” megjelölést s a német országos nőszövetség megtagadta az akció támogatását. Még a liberális sajtó se mert állást foglalni Stöcker mellett, akinek a személyét legközelebb érő támadásokat kellett elviselni" - írja a Korunk.

A magyar lapja, A Nő és a Társadalom 1907/8. számában Pogány Paula fordításában közölte "A háztartás mint hivatás" című cikkét, melyben így ír:

"Égetően szükséges volna tehát, hogy a sokat fáradozó háziasszonyokban felébresszük méltóságuk erősebb érzetét és munkájuk értékének tudatára ébresszük őket. Tudniok kell, hogy intéző és szervező vagy éppen közvetlenül cselekvő munkájuk őket vagyonilag függetlenné teszi. Anyagi függetlenség nélkül szellemi függetlenség sem létezhetik. Mennyi házasságot tenne boldogabbá, ha az asszony tudná, hogy ő nem első, fizetés nélküli cselédje a férjének, akitől a pénzt mindenféle csellel és ravaszkodással kell kikoldulni, hanem szabad egyén, aki éppen úgy, mint férje, s a j á t munkássága által keresi meg életszükségleteit. És éppen olyan áldásos volna, ha a férfi is belátná ezt."

Harcolt a homoszexualitás dekriminalizálásáért, az abortusz engedélyezéséért, szexuális nevelésért, a nők szociális és politikai egyenlőségéért.

"A feminizmus első hőskorában, amelyben Helene Stöcker megkezdi tevékenységét, a hivatalos feminizmus meglehetősen hűvösen és tartózkodóan viselkedett a szerelem problémájával szemben. Ugy tett, mintha ez nem igen tartozna reá. Talán egészen helyes taktikai érzékből: a közvélemény még akkor annyira készületlen volt a téma felől őszinte szót hallani, hogy félt az egész nő-mozgalmat kompromittálja vele. Ezért maradt egyedüljáró, disszidens feministák vállára, akik, mint Helene Stöcker, merték vállalni a problémafelvetés ódiumát. Ma a kérdés nekünk megint nem úgy aktuális, ahogy akkor felvetették; de akkor az igazán őszinte s adolgokat végiggondoló ember nem térhetett ki előle." (Korunk, 1929)

A háborús években érdeklődése a békemozgalom felé fordult, 1919-ben részt vett Zürichben a nemzetközi női békekonferencián. 1922-ben  jelent meg életrajzi elemekkel átszőtt egyetlen regénye, a Liebe (Szerelem).

"Stöcker az uralkodó férfimorál és a szexuális életről szóló hamis társadalmi megítélések és előítéletek ellen harcolt. Szellemileg szabad volt, amennyire egy ember a társadalomban szabad lehet, nem tartozott egy politikai párthoz sem és nem volt megvesztegethető. 1929-ben, amikor ünnepelték Helene Stöcker által alapított Anyavédelmi Egyesület közel 25 évfordulóját és az alapítónő hatvanadik születésnapját, a konzervatívok és a kommunisták, a liberálisok és az anarchisták, a szociáldemokraták és a parlament elnöke egyformán gratuláltak neki. De 1933-ban sürgősen betiltották a világszerte ismert folyóiratát, az Anyavédelmi Egyesületet pedig átvették a nácik, akik feladatul tűzték a gyengeelméjű és örökletes betegségekben szenvedő nők és gyerekek sterilizálását." - írja Hrotkó Larissza. 

A nácik hatalomrakerülésekor először Svájcban, majd Angliában élt, 1942-ben az Egyesült Államokba emigrált. 

Művei:

  • Die Liebe und die Frauen 
  • Das Werden der neuen Moral
  • Erotik und Altruismus
  • Verkünder und Verwirklicher
  • Liebe

 

 

Hanna Bieber-Böhm német feminista, szociális munkás, festő (1851–1910)

december 31, 2016 - 23:35
Hanna Bieber-Böhm

Jómódú, sokgyerekes földbirtokos család lánya. Anyja halála után ő gondoskodott kisebb testvéreiről, apja második házassága után lehetősége nyílt álma megvalósítására. Berlinbe, majd Tunéziába, Görögországba ment ment festészetet tanulni. Tájképei és portréi sikert arattak Európában és Amerikában egyaránt.  Az 1880-as években kezdett érdeklődni a politika, a nők helyzete, a nőjogok iránt. 1889-ben létrehozta a Jugendschutz ifjúságvédő szervezetet, mely lányokat segített munkához és szálláshoz jutni. Komoly harcot indított a prostitúció ellen, azért, hogy a klienseket is büntessék.

Mary Sargant Florence angol festő, feminista (1857–1954)

május 04, 2017 - 21:47
Mary Sargant Florence lányával, Alix Strachey-vel

Londonban született, Párizsban tanult festeni, a New English Art Club tagja volt. Portréi és tájképei mellett látványos freskóival vált ismertté. A szüfrazsettek elkötelezett támogatójaként plakátokat készített a mozgalom népszerűsítésére. 1915-ben részt vett a hágai Békekongresszuson. Több publikációja jelent meg művészeti  és nőmozgalmi témákban, társszerzője volt a Militarism versus Feminism: An Enquiry and a Policy Demonstrating that Militarism involves the Subjection of Women című könyvnek. Fia közgazdász lett, lánya, Alix Strachey pedig pszichoanalitikus Freud fordítója. 

Selina Cooper angol munkás, politikus, feminista (1864–1946)

december 17, 2016 - 22:16

Miután apja tífuszban meghalt, megözvegyült anyjával nyomorogtak. 12 éves korában lépett be részmunkaidősnek egy textilgyárba, egy év múlva abbahagyta az iskolát és teljes állásban dolgozott. A szakszervezet aktív tagjaként kezdett foglalkozni a munkásnők helyzetével. Részt vett a Women's Co-operative Guild által szervezett oktatásban, ahol politikai képzést is kapott. Autodidakta módon orvoslást is tanult, hogy segíthessen kolléganőin, akik többsége nem engedhette meg magának az egészségügyi ellátást. 

Marie Baum német tanár, politikus, szociális munkás, író, feminista (1874–1964) 

március 18, 2017 - 22:57

A nőmozgalom egyik legsokoldalúbb alakja az első nők közé tartozott, akiket beválasztottak a német parlamentbe. Apja orvos, anyja ismert nőmozgalmár volt. Mivel német egyetemek nem vettek fel női hallgatókat, a zürichi egyetemen tanult, 1896-ban doktorált. Hazatérése után vegyészként dolgozott, a gyárakban tapasztalt körülmények felháborították, különösen a női-  és gyerekmunkások kizsákmányolása. 1909-től a  Deutschen Vereins für öffentliche und private Fürsorge vezetőségi tagja volt.

Bella Guérin ausztrál tanár, feminista (1858–1923)

április 09, 2017 - 15:09
Diplomája átvételéről készült rajz.

1883-ban ő volt az első nő, aki ausztrál egyetemen diplomát kapott. Tanított Ballaratban, Sydneyben, Melbournben. Az 1890-es években került kapcsolatba a női választójogi mozgalommal, amelynek lelkes támogatója lett. 1912-14 között megválasztották a Women's Political Association alelnökének. 1914-ben belépett a Labor Party-ba, a Women's League of Socialists tagja volt. Kortársai szerint szellemes, meggyőző, tanulságos előadó és vitázó volt. Meggyőződéses pacifista, ellenezte a kötelező katonai szolgálatot is, hatásos háborúellenes beszédeket tartott.  

Glücklich Vilma (1872–1927) tanár, a feminista mozgalom egyik vezetője

június 27, 2014 - 11:28

Vágújhelyen született 1872. augusztus 9-én. Tanítónőként végzett, majd Fiuméba rendelték tanítani. (Abban az időben központilag határozták meg a közelkalmazottak állomáshelyét.) Egyik kolléganője az első magyar szerkesztőnő, lánya, Szegfi Emília volt.  

Francis Marion Beynon kanadai újságíró, feminista (1884–1951)

április 12, 2017 - 13:46

Elkötelezett feminista, nővérével, Lillian Beynon Thomas-szal együtt biztatta a nőket szavazójoguk kikövetelésére. Winipegben élt, Kanada legbefolyásosabb hetilapja, a The Grain Growers Guide szerkesztője volt. Rovata, a The Country Homemaker minden elképzelhető témával  foglalkozott, ami a nőket érinti. Nemcsak a nőket, de a politikusokat is bíztatta a nőjogok érvényesítésére. Aktív tagja volt a Canadian Women's Press Club-nak, részt vett a Political Equality League of Manitoba tevékenységében, amely a tartomány legfontosabb női választójogi szervezete volt.

Priscilla Bright McLaren angol békeharcos, abolicionista, szüfrazsett (1815–1906)  

augusztus 31, 2019 - 21:51

Rochdale-ben született, jómódú kvéker családba, ahol a lányok oktatását is fontosnak tartották. A szülők egyenrangú félnek tekintették egymást, anyjuk rendszeresen vitaklubot szervezett gyerekeinek.

Priscilla nővéreivel együtt iskolát vezetett szegény családok lányainak. Az Edinburgh Ladies' Emancipation Society és a rabszolgafelszabadító mozgalom tagja volt, ez utóbbiban ismerkedett meg majd kötött házasságot Duncan Mclarennel, aki tehetős kereskedő és liberális parlamenti képviselő volt.

Emmeline Pankhurst és lányai a nők szavazati jogáért

október 11, 2010 - 12:02
Emmeline, Christabel és Sylvia Pankhurst

Az anya: Emmeline (Goulden) Pankhurst

1858. július 14-én Manchesterben születik Emmeline Goulden, Robert Goulden és Sophia Crane leánya. Apja sikeres üzletember, radikális politikai nézetekkel, a rabszolgaság elleni mozgalom támogatója. Anyja szenvedélyes feminista, aki kamasz lányát magával viszi a nőmozgalmi rendezvényekre. Emmeline Manchesterben kezdi iskoláit, majd szülei 15 éves korában a párizsi École Normale de Neuilly internátusba küldik, ahol a megszokott női tárgyak mellett természettudományt és közgazdaságtant is tanítottak.

A svéd nőmozgalom élén: Elin Wägner

május 15, 2016 - 23:41
Elin Wägner 1897-ben

A svéd feminista mozgalom egyik alapítója és vezéralakja Lundban született 1882-ben. Diákkorában az iskolai újságot szerkesztette, tanulmányai befejezése után újságíró lett. Első regénye Från det Jordiska Museet címmel 1907-ben jelent meg. Írásainak gyakori főszereplője a független, önálló, jogaiért harcoló nő. A női választójogi mozgalom egyik vezetőjeként ő képviselte a svéd nőket 1909-ben a londoni nemzetközi nőkongresszuson. 1913 és 1914 között társaival több, mint 350 000 aláírást gyűjtöttek össze a nők szavazati jogának törvénybe iktatásáért.

Marie Juchacz német politikus (1879–1956)

március 02, 2017 - 01:31

Az első nő, aki a Reichstagban felszólalt. Iparoscsaládból származott, 14 éves korában abba kellett hagynia az iskolát. Volt cseléd, gyári munkás, elmegyógyintézeti ápoló, megtanult varrni. 1908-ban az első nők között volt, akik beléptek a szociáldemokrata pártba. Gyorsan kiderült, hogy jó szónok, frappáns vitázó, megválasztották a párt felső-rajnai tartományi titkárává.  1917-ben beválasztották a párt végrehajtó bizottságába, ugyanazon évben a Die Gleichheit című lap szerkesztője lett.