A közelmúltban szűk két hét alatt két családirtás (Buda, Andornaktálya) és egy feleséggyilkosság (Tata) jelent meg a hírekben. Arra is fény derült, hogy - a budapesti Zöldlomb utcai esetnél mindenképp - rendőri mulasztás is áll a háttérben.  

Miután a nőjogi, emberi jogi alapú érvelés az elmúlt években süket fülekre talált és az isztambuli egyezmény közeljövőbeni ratifikációjára sem látunk nagy esélyt, a Nőkért Egyesület a többek által kifogásolt "A megölt nők már nem fognak szülni - elég az erőszakból!" címmel hirdetett a Parlamenthez szeptember 14. szombat 15 órára tüntetést. Rá akartunk mutatni arra az ellentmondásra, miszerint "a gyermek az első" elvet valló, magát családbarátként hirdető és a nőket folyton szülésre buzdító kormány nemcsak hogy nem teszi a magyar jogrend részévé az isztambuli egyezményt, de annak részleges betartása sem merül fel részéről, és más módon sem védi meg a bántalmazott anyákat gyerekeket. Holott a "családi tragédiák" ( = gyilkosságok) időbeni szakmai beavatkozással megelőzhetők lennének.  Az eseményhez társszervezőként csatlakozott a Szabadnem blog szerkesztősége, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség és a PATENT Egyesület. A Szabadnem csapat a nyertes FRIDA pályázatának köszönhetően vállalni tudta a rendezvénnyel járó költségeket.   

A demonstrációra végül (mivel így kaptunk rendőrségi engedélyt) a Parlament bal oldalán elhelyezkedő Demokrácia téren került sor. Táblákkal és Néma Tanúkkal felszerelt aktivisták járták a Kossuth teret és mutatták az érkezőknek az irányt. A Női Érdek aktivistái zászlókat lengettek, a NANE egyesület tagjai az áldozatokat megjelenítő életnagyságú piros női sziluetteket: Néma Tanúkat sorakoztattak fel. A szervező egyesületeken kívül láttuk az eseményen a Szelíd Motorosok a Zaklatások Ellen csoport tagjait is. Az aktivistákon kívül a résztvevők száma igen csekély volt, 50 fő körüli.

A demonstrációra - hogy meghaladjuk a szokásos, beszédek alkotta menetrendet - sokkoló látványelemekkel is készültünk. A Nőkért és a Szabadnem blog aktivistái a színpad előtt fekete lepel alatt fekve személyesítették meg az áldozatokat - azokat, akik már meghaltak, és azokat, akik a nem megfelelő intézkedések miatt ezután válnak majd gyilkosság áldozataivá. 

Csellón játszott Dormán Emese és Salgó Márta; a demonstráció elején az Oblivion c. darabot adták elő. A tüntetésnek három felszólalója volt: 

• Antoni Rita, a Nőkért Egyesület elnöke arról beszélt, hogy a családon belüli erőszakkal szembeni fellépés nem "csak" feminista ügy, a probléma ugyanis legtöbb esetben kimondottan konzervatív gondolkodású nőket érinti, és a hatékony fellépés nemzeti érdekek mentén is követelhető (A TELJES BESZÉD ITT);
• Pintér Marianna túlélő, blogger arról beszélt, hogy miként hagyja magára a rendszer a családon belüli erőszak és a szexuális abúzus gyermek áldozatait (A TELJES BESZÉD ITT);
• Dr. Spronz Júlia, a PATENT Egyesület szakjogásza pedig a követeléseinket fogalmazta meg.  Ezek többek közt: képzések a rendőrség teljes állományának a családon belüli erőszakról a szakmai áldozatsegítő szervezetek bevonásával, a vonatkozó ORFK intézkedés felülvizsgálata és betartatása, a távoltartási törvény felülvizsgálata és betartatása, a menhelyek számának bővítése.

A beszédek után Dormán Emese és Salgó Márta Albignoni Adagio c. művét adták elő, ezzel zárult a tüntetés. 

A legnagyobb ellenzéki portálok: Index, 444, 24.hu, Mérce sajnos  - az előzetes értesítés ellenére - úgy tűnik, nem tartották eléggé hírértékűnek az eseményt. A korábban hasonló rendezvényeken rendszeresen megjelenő televíziós csatornák (RTL Klub, ATV Híradó) sem képviseltették magukat. Jelen volt viszont többek közt a WMN.hu, az NLC és a Szeretlek, Magyarország munkatársa (az esemény összegyűjtött sajtóját lásd külön cikkünkben.)

Köszönjük Nyíri András/Fotófutam fotóit (lásd őket fenti galériánkban). 

A WMN.hu munkatársa élőben közvetítette a Facebookon az eseményt, a 26 perces felvétel itt megtekinthető: 

Hétfő reggel a Klubrádió és az ATV Spirit rádió munkatársai elsősorban az alullátogatottság okaira voltak kíváncsiak. Ezt illetően csak találgatni tudunk: 

• fő oknak azt gondolom, hogy a családon belüli erőszak nem vonzó téma és cukivá sem tehető, nehezen lehet hozzá szexet, kiskutyákat vagy bulizást társítani. Mobilizáló erőként csak a társadalmi felelősségérzetre és az áldozatok iránti együttérzésre számíthatunk, abból pedig egyelőre nem sok van;
• fenti okokból kulcsfontosságú lett volna, hogy legalább a 2-300 fős budapesti aktivista közeg a magáénak érezze az eseményt és eljöjjön, de ők valószínűleg úgy vannak vele, hogy dolgoznak eleget a saját területükön - ez érthető is, csakhogy családon belüli erőszak ügyben nem jelennek meg aktivizmussal nem foglalkozó, random állampolgárok, akik majd a "tömeget" alkotják, itt csak egymásra, és a szolidaritásra számíthatunk;   
• a mobilizálható emberek valószínűleg egy nappal korábban már részt vettek egy váratlan tüntetésen  (szeptember 13-án ezer fő vonul az utcára a megtámadott ellenzéki polgármesterjelölt. Pikó András védelmében);
• távolmaradásra késztethetett sokakat az is, hogy nem akarják, hogy érintettnek gondolják őket - sajnos még elevenen él a sztereotípia, hogy az erőszak az áldozat szégyene; 
• felmerült, hogy az esemény címe és az érvelés nemzeti irányú átkeretezése tartott távol egyes résztvevőket - aki nem értette az iróniát és a szándékos provokációt, sértésként is értelmezhette a címet (sajnálatos ugyanakkor, ha egy stratégiai véleménykülönbség eltántorít valakit a közös ügy képviseletétől); 
• felmerülhet az is, hogy nem hirdettük eléggé - ezzel kapcsolatban a 72 ezer főt elért fizetett Facebook-hirdetésünket, az ATV Start szereplésünket és az eseménynél visszajelző mintegy 1200 főt tudom ellenérvként felhozni - nem az itt az elsődleges kérdés, hogy miért nem tudtak még többen az eseményről, hanem hogy azok hol voltak, akik tudtak róla.

Köszönjük mindazoknak, akik akár aktivistaként, akár közönségként, akár a sajtó munkatársaiként eljöttek az eseményre. Mindenkit, aki fontosnak tartja a hatékony áldozatvédelmet, együttgondolkodásra invitálunk.