Az első Schwimmer-szoba Magyarországon - beszámoló a megnyitóról, képgalériával

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Az első Schwimmer-szoba Magyarországon - beszámoló a megnyitóról, képgalériával

június 09, 2012 - 10:11

Retek Erika és Antoni Rita (KATTINTS A KÉPRE a galéria megtekintéséhez!)

„le akarjuk rombolni azt a szörnyű hazugságot, amely az emberiség felénél a tudást: szégyennek, bűnnek, a legveszedelmesebb tudatlanságot: ártatlanságnak, a szellemi sötétséget: nőies bájnak, a természetellenesen megkínzott és elkorcsosított testet: szépnek, a társadalom iránti érdeklődést modern hóbortnak nevezi.” ( 1907)

2012. június 8-án Szegeden a Somogyi könyvtár Csillag téri fiókkönyvtárában megnyílt az első Schwimmer-szoba Magyarországon. A szervezők, az Együtt a Nőkért Egyesület (ENE) [a Nőkért Egyesület korábbi, nem hivatalos neve – a szerk.] alapítói szándékuk szerint Magyarország számos könyvtárába szeretnék bevinni a kezdeményezést. A Schwimmer-szoba megálmodói és kivitelezői Antoni Rita, az ENE elnöke, és Retek Erika a fiókkönyvtár könyvtárosa, akiket támogattak a fiókkönyvtár munkatársai. A Schwimmer-szoba egy igen barátságos, bensőséges hangulatot árasztó kis kuckója a könyvtárnak, ahol szívesen leül a lámpaernyő alatti fotelbe olvasgatni az ember. A könyvtárnak ebbe a részébe gyűjtötték össze a magyar és a külföldi nőirodalom jó néhány alkotását, amelyek segítik a kiegyenlítettebb társadalmi gondolkodás, a női öntudat és autonómia kialakítását, kialakulását.

Bédy-Schwimmer Rózsa A Nő és a Társadalom (1907-1913) valamint A Nő (1914-17) című feminista folyóiratok felelős szerkesztője volt, aki igen sokat tett a magyar nők megbecsültségért, egyenrangúsításáért, érdekeinek képviseletéért és a patriarchális rendszer megkérdőjelezéséért. (Mindkét lap olvasható az interneten: , ). A lapok célkitűzései közé tartozik, hogy megjelentessenek nőírókat, és közöljék olyan férfi írók írásait, akik foglalkoznak a nők problémáival.

 A szegedi Schwimmer-szoba célkitűzése megegyezik a 20. század eleji alapgondolatokkal. Antoni Rita fájdalmasan szomorúnak értékelte ezt, mivel ez azt jelenti, hogy a magyarok gondolkodása (mind a férfiaké, mind a nőké) nagyon keveset változott ahhoz, hogy a feminizmus végre eltűnhessen, mert a szexista gondolkodású, hegemón társadalmi berendezkedésünk folyamatosan újratermeli a nemi sztereotípiákat és a mindennapi élet természetesnek tűnő jelenségét, amiben a nő, mint gyengébb, alacsonyabb rendű, kevesebb kompetenciával rendelkező egyénnek tűnik, aki például „okos, ha Tomival mos”. Az előadó gondolatait azzal kezdte: az ENE egyik célja, hogy a magyar kanonizált irodalom(oktatás)ba kerüljenek bele a női írók is. Az előadás további része számos téma közül például felvillantotta annak problematikáját, hogy miért természetes az, hogy a lányokat érdeklik a fiúkról szóló regények, drámák, történetek, fordítva pedig… Na, lássuk csak!:

„Nekem például azt mondták, hogy a rózsaszínű könyvek lányoknak valók, és ha ilyennel látnak meg, akkor rám süthetik, hogy anyámasszony katonája vagyok. Emlékszem a Buenos Aires-i boltos meglepett, feddő tekintetére, amikor kértem egyet a rózsaszín kötetekből; kénytelen voltam gyorsan hozzáfűzni, hogy egy lánynak veszem ajándékba. Olyan irodalom berkeibe merészkedni, amelyeket a társadalom lenézően „kevésbé privilegizált” vagy „kevésbé elfogadott” csoportként elkülönít, annyit jelent, mint megkockáztatni a kompromittálódást. Ezzel szemben unokanővéremnek nem kellett hasonlóan vigyázatosnak lenni, mikor a [fiúknak szánt] zöld sorozat területére lépett: a határátlépéssel mindössze anyjának azt a megjegyzését vívta ki, hogy „vegyes az ízlése”.

(Alberto Manguel, Az olvasás története, 236.).

 Az is elhangzott, hogy a felmérések szerint a nők azok, akik többet olvasnak, és így a társadalmi problémákra is érzékenyebben reagálnak, vagyis több lesz köztük az önkéntes tevékenységet végző is.

Antoni Rita az egyenjogúság látszatát még felvillantani sem akaró számadatokkal világított rá arra, hogy Európában nálunk a legkevesebb a női képviselő a parlamentben, hogy bár a felsőoktatásban több nő végez, mint férfi, ám, ha egyetemen oktatókká válnak a nők, akkor a professzori szintig csak alig-alig jut(hat)nak el. Kiemelte, hogy a 17 idei Széchenyi-díjazott közül csak 2 a nő, a Kossuth-díjasok között (17) pedig csak egy fővel jobb a helyzet e tekintetben. Antoni Rita feltette a kérdést a jelenlevőknek, hogy vajon hány női mellszobor található nemzeti nagyjaink Dóm téri arcképcsarnokában?

Az előadásban elhangzó tényadatok mellett számos kiváló magyar és külföldi szerzőt, nőírót, írónőt említettek, akik munkásságukkal semmiképp sem sorolhatók a második vonalba.

Többször elhangzott Lesznai Anna, Polcz Alaine, , , Nemes Nagy Ágnes, Török Sophie, , , és neve is, aki megírta többek közt , , és Szendrey Júlia élettörténetét is.

A megnyitó egyik záró aktusaként Retek Erika felolvasott című könyvéből (Szeged: Lazi, 2012, fordította Antoni Rita). Ezt követően a megnyitó még interaktívabbá vált (az előadást is meg-megszakították jó hangulatú hozzászólások, kérdések). Tapasztalatok és tervek fogalmazódtak meg a közönség soraiból.

A Schwimmer-szoba megnyitása azt a nem burkolt célt is szolgálja, hogy megismerhessük azokat a női szerzőket, tudósokat, politikusokat, művészeket, akikről társadalmunk műveltebb fele is csak sejti, hogy létezhettek.

A cikk további értelmező, kiegészítő írásaiként lásd az alábbiakat:

Udvari–Kulcsár: Az „írónő” szerepe a a magyar középiskolai irodalomoktatásban: 

Magyar költőnők antológiája:
,

A szomjas oázisról:

A kanonizált irodalomól:

A tudatosságnövelésről:

Első megjelenés: Tiszatáj online

 

 

"Kísérteties kísértetek és a nőiség kulturális mítoszai az angol irodalomban" - beszámoló Séllei Nóra előadásáról

március 12, 2010 - 10:40
Alfred Kubin: Madame - modern csillárdísz

 Mielőtt valakit elragad az egyre inkább elharapozó ideológiai divathullám, és a hagyományos, veretes értékek nevében elkezdi romantizálni az otthonmaradó, "karrierjének" (általánosító szitokszó) átszellemült mosollyal búcsút intő, önalárendelő családanya képét, esetleg a mindennapi güriként megtapasztalt (valószínűleg rosszul megválasztott) munkától megfáradva nőként kívánatosnak tartaná ezt az életformát, a házasság és az anyaság efféle kizárólagos megélését; nem csak Beauvoir A második nem c.

Kaffka Margit – Miért éppen ő? Hová tűntek a nők az irodalomból?

november 06, 2010 - 14:25

A Rózsaszín szemüveg címet viselő beszélgetéssorozat válaszokat keres arra a kérdésre, hogy hová tűntek a nők az irodalomból? Az írás a férfiak feladata? Nők tollából csak lányregények és lektűrök születnek?  Ki volt Kaffka Margit a magyar irodalomban? Mire volt képes? Miért ő az egyetlen kanonizált nőíró?

A magyar történelem női szempontú krónikája - Kosáryné Réz Lola: Asszonybeszéd

szeptember 10, 2010 - 11:50
Kosáryné Réz Lola (Réz Elenonóra) neve számomra az (és egy másik gyerekkori kedvenc- Kathleen Winsor: Amber c. regényének) fordítójaként csengett ismerősen, de mint némi keresés után kiderült, ő is a marginalizált nőírók egyike. A műfordítási munka mellett (pl.

Nők a nőkért - beszélgetés a női kvótáról

január 30, 2011 - 00:00

Szondi Ildikó szervezésében, a a szegedi Király-Kőnig Péter Zeneiskolában került sor a nők politikai szerepvállalásáról szóló beszélgetésre Szondi Ildikó (önkormányzati képviselő, MSZP), Pocsai Blanka (önkormányzati képviselő, Fidesz) és Antoni Rita, a Nőkért.hu szerkesztője, a szegedi aláírásgyűjtés egyik koordinátora között. A moderátor Sóti Judit, a Délmagyarország újságírója volt.