A jogfosztott anyákért: Caroline Norton angol író, társadalmi reformer

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

A jogfosztott anyákért: Caroline Norton angol író, társadalmi reformer

május 23, 2016 - 23:32
A jogfosztott nők érdekeiért való küzdelem ikonikus alakja.

Előkelő, elszegényedett családba született 1808-ban. Családi kényszerítésre feleségül ment George Nortonhoz, aki állandóan megalázta, kegyetlenül megverte. Caroline az írásban talált menedéket, versei, regényei népszerűek voltak, és így pénzhez jutott.

1836-ban elhagyta férjét, aki úgy állt bosszút, hogy Caroline minden keresetét magának követelte. Az érvényben levő törvények szerint ugyanis a nők vagyonával, munkájuk után járó keresetükkel a férj rendelkezett. A hatályos jog abban sem akadályozta a férfit, hogy három közös fiukat elszakítsa anyjuktól: elrabolta és Skóciában élő rokonoknál rejtegette őket. 

Caroline nem hagyta magát, újságcikkeket írt, beadványokkal ostromolta a törvényszéket, pártfogókat keresett, még a királynőnek is írt. Férje válaszul azzal vádolta, hogy viszonya van Lord Melbourne politikussal (Norton előzőleg megzsarolta a férfit - aki a kért magas összeget nem fizette ki neki). Kilátástalan per vette kezdetét, mely körül a botrány végül országos szintűre dagadt. Melbourne megpróbálta rávenni Caroline-t, hogy térjen vissza a férjéhez, aztán látva annak brutalitását, visszavonta e tanácsát. Az asszony jó hírneve azonban odalett, és a gyermekei felügyeleti jogát sem ítélte meg neki a bíróság. 1839-re Thomas Talfourd ügyvéd segítségével elérte, hogy érvénybe lépjen az Infant Custody Act, mely a férjüktől különélő vétlen feleségeknek hét év alatti gyermekeikhez felügyeleti, annál idősebb gyermekeikhez pedig láthatási jogot biztosított. A saját esetében azonban nem sikerült a törvényt betartatnia: férje továbbra sem adta át neki a gyermekeiket és tartózkodási helyüket sem volt hajlandó elárulni. 

1842-ben ráadásul a legkisebb gyermeke meghalt: leesett a lóról, és az egyébként nem súlyos seb a nem megfelelő ellátás miatt elfertőződött. Legidősebb fia harmincéves korában tuberkulózisban hunyt el. Egyetlen életben maradt fia, Thomas sokat betegeskedett, és gyakran szorult anyja anyagi segítségére. Caroline 1875-ben, Norton halála után vált csak szabaddá, új házasságot kötött, de két évvel később elhunyt. Előtte azonban kénytelen volt még harmadik gyermeke halálát is végignézni. 

Munkásságának része volt két további, a nők helyzetén javító törvény elfogadásában:  az1857-ben életbe lépő (első) Matrimonial Causes Act által némileg enyhült a nemi alapú kettős mérce a válásindítás lehetősége terén – egyszerűsödött a korábban szinte lehetetlen és költséges procedúra, és a nők számára bekerült a kegyetlenség és az elhagyás is mint lehetséges válóok. Az 1870-es Married Women’s Property Act  biztosította, hogy a nők is örökölhessenek, és leszögezte, hogy fizetésük őket illeti, nem a férjüket.

Néhány munkája:

közéleti :

  • -Separation of Mother and Child by the Laws of Custody of Infants Considered;
  • English Laws for Women in the Nineteenth Century.

Szépirodalmi:

  •  The Sorrows of Rosalie: A Tale with Other Poems;
  • The Dream, and Other Poems;
  • The Wife, and Woman's Reward;
  • Lost and Saved.

A Lordok Házában található freskón az Igazság allegorikus alakját a sokat szenvedett Caroline-ról mintázták.

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Az olasz nőmozgalom elindítója: Anna Maria Mozzoni (1837–1920) 

május 02, 2017 - 21:31

Milánói arisztokrata családba született. Több nyelven beszélt, művelt, művészeti és társadalmi kérdésekben egyaránt alaposan tájékozott volt. 1864-ben jelent meg La donna e i suoi rapporti sociali in occasione della revisione del codice italiano című munkája, melyben a nőelnyomó olasz családjogi törvényt bírálta. 1874-ben petíciót nyújtott be a parlamentnek a nők szavazati jogáért. A következő évben ő képviselte hazáját a párizsi nemzetközi nőjogi konferencián. 1881-ben megalapította a Lega promotrice degli interessi femminili nőjogi egyesületet.

Maria Konopnicka lengyel költő, író, újságíró, feminista (1842–1910)

április 12, 2017 - 13:53

A lengyel irodalom jelentős alakja Suwalkiban született, értelmiségi családba. Magántanároktól kapott igen alapos nevelést, több nyelven beszélt. 1870-ben jelent meg első verse, hamarosan népszerűvé vált. Jóval idősebb férje rosszallotta irodalmi tevékenységét, ezért elhagyta és gyerekeivel Varsóba költözött. Elbeszéléseket, regényeket, fordításokat is publikált, beutazta Európát. Részt vett az alakuló nőjogi mozgalomban, cikkeket írt, előadásokat tartott. 1994-ben a Vénusz egyik kráterét róla nevezték el. 

Magyarul megjelent munkái: