Glücklich Vilma (1872–1927) tanár, a feminista mozgalom egyik vezetője

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Glücklich Vilma (1872–1927) tanár, a feminista mozgalom egyik vezetője

június 27, 2014 - 11:28
A Feministák Egyesületének elnöke, az első nő, aki egyetemre járhatott Magyarországon.

Vágújhelyen született 1872. augusztus 9-én. Tanítónőként végzett, majd Fiuméba rendelték tanítani. (Abban az időben központilag határozták meg a közelkalmazottak állomáshelyét.) Egyik kolléganője az első magyar szerkesztőnő, lánya, Szegfi Emília volt.  

1895-ben hallott róla, hogy Wlassics Gyula rendeletével a következő tanévtől nők számára is megnyílik a budapesti és a kolozsvári egyetem orvosi és bölcsészkara, valamint gyógyszerészeti tanfolyama. így  elhatározta, hogy beiratkozik a budapesti egyetemre. 1896-tól fizikát és matematikát hallgatott (akkoriban a természettudományokat is a bölcsészeti fakultáson oktatták). Későbbi munkatársa, Vámbéry Melanie szerint:

Mindig mulatva mesélte, milyen furcsán bámultak rá férfikollégái, ha egymaga nő, beült a padba és a tréfálkozást, gúnyolódást fölényes magatartásával el tudta némítani. Csakhamar megszokták a halkszavú, mosolygós fiatal lányt, ki erélyesen, határozottan tudott felelni a legnehezebb és legbonyolultabb kérdésekre és szívesen tekintették azután komoly társnak. 

Diplomája megszerzése után Budapesten tanított. Sokat dolgozott a nők érdekeinek érvényesítéséért, a gyermekvédelem hatékonyságáért. 1902-ben a Nőtisztviselők Országos Egyesületének elnökségi tagja lett, 1904-ben val megalapították a Magyar t, melynek egyik fő célkitűzése a nők választójogának kiharcolása volt. Az egyesület A Nő és a Társadalom címmel kiadott lapjában publikált és részt vett a szerkesztésében is. 

1915-ben Glücklich Vilma volt a magyar küldöttség vezetője a Hágában megtartott nemzetközi nőkongresszuson. A Tanácsköztársaság leverése után állásából elbocsátották. 1919-ben részt vett Zürichben azon a konferencián, amelyen megalakult a Women's International League for Peace and Freedom (WILPF, Nők nemzetközi ligája a békéért és a szabadságért). 1922 és 1925 között Genfben dolgozott a szervezet főtitkáraként, az 1924-ben Washingtonban tartott konferencia egyik szervezője volt. Hazatérte után súlyos betegen még erején felül segítette a Feministák Egyesületének munkáját. 

Glücklich Vilma 1927. augusztus 18-án Bécsben halt meg. A WILPF nevében meleg szavakkal emlékezett meg róla.  holland feminista orvosnő ezt írta:

Of course I remember Vilma Glücklich, she is not the kind of person one would ever forget. 

 

Forrás:

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Nil (Dapsy Gizella) író, költő (1885–1940)

december 27, 2016 - 00:35

Losoncon született, Szeghalmon nőtt fel, nyelveket, zenét tanult. Az Óvónőképző elvégzése után a szeghalmi óvódában helyezkedett el. Elbeszéléseket, verseket publikált a helyi lapban, első kötete 1904-ben Zsúrvilág a provincián címmel jelent meg. 1910-ben családja tiltakozása ellenére házasságot kötött a kalandos életű Rozsnyai Kálmánnal. 1918-ban megalapította a Szeghalmi Szervezett Munkásnők Pártját, amely a nők egyenjogúságát hirdette. A tanácsköztársaság idején direktóriumi tag volt, a bukás után férjével együtt a brassói börtönbe zárták egy évre.

Aki első svájci nőként szerzett orvosi diplomát a genfi egyetemen: Marguerite Champendal

június 05, 2016 - 00:00

Lelkészcsaládba született 1870-ben, először tanárképzőt végzett, mert családja nem engedte, hogy orvosnak tanuljon. Később eltökéltségét látva, apja hozzájárulásával orvostanhallgató lett és 1900-ban Genfben lediplomázott. Ugyanabban az évben magánpraxist nyitott. 1905-ben  L'école Le Bon Secours néven ápolónőképzőt alapított. 1913-tól a genfi egyetem magántanára volt, de a Société médicale de Genève (Svájci orvoskamara) csak 1921-ben vette fel tagjai közé. A nőmozgalomba 1902-ben kapcsolódott be, amikor a  l'Union des femmes de Genève tagja lett. 1928-ban halt meg.

Winifred Cullis brit orvos, feminista (1875–1956) 

június 02, 2016 - 00:00

Az első nő, aki brit orvosegyetemen tanszékvezetői kinevezést kapott, egész életében a nők tanuláshoz való jogáért munkálkodott. Cambridge-ben volt a Newnham College hallgatója, végzés után 1901-től a London School of Medicine for Women élettani tanszékének demonstrátoraként kezdett  dolgozni. Később a kutatómunkába is bekapcsolódott, több publikációja jelent meg, 1919-ben kapta meg professzori kinevezését. Világszerte előadásokat tartott a nők továbbtanulásának fontosságáról. A British Federation of University Women és az International Federation of University Women elnöke volt