Kosáryné Réz Lola (Réz Elenonóra) neve számomra az Elfújta a szél (és egy másik gyerekkori kedvenc- Kathleen Winsor: Amber c. regényének) fordítójaként csengett ismerősen, de mint némi keresés után kiderült, ő is a marginalizált nőírók egyike. A műfordítási munka mellett (pl. Pearl Buck regényeit is ő magyarította) 18 regényt és számos elbeszélést írt - noha ma ezek sajnos nem túl ismertek, megjelenésükkor sikert arattak, a Nyugatban pl. Füst Milán méltatta őket. (Ha utánanézek egy-egy nőírónak, mindig találok róla a Nyugat archívumban dicsérő írást 1-1 elismert (férfi)költő tollából. Miért tűnt el akkor mind a süllyesztőben???) 

 

Van abban valami morbid, hogy munkássága dacára a wikipédia szócikknél arcképe helyett sírja szerepel... Ezt az egy portrét sikerült róla megtalálnom.

 

Az Asszonybeszédről a következő olvasható, itt:

 

"A magyar történelem viharvert évszázadainak női szempontú krónikája! A kötetek 70 év hallgatás után jutnak el újra az olvasókhoz. A négy nemzedékregény története, a Tetralógia (Asszonybeszéd, Perceg a szú, Vaskalitka, Por és hamu) mintegy kétezerötszáz oldal terjedelemben írja meg a magyar történelem sorsfordító évszázadait – nősorsokon keresztül. Hogyan válnak az asszonyok állandóan a férfiúi önzés, szűklátókörűség, akarat áldozatává? Hogyan tudnak mindezzel megbékélni, újra felállni a földről, s szoknyájukat lesöpörve továbbindulni? Hogyan van az mégis, hogy a szeretet, a megbocsátás, a kitartás és a türelem mégis talán a legnagyobb erények. E kötetek nemcsak a nőemancipáció és a magyar asszonyok sorsát rajzolják fel, hanem kifogástalan korrajzuknak köszönhetően az egész magyar nemzet sorsát is. Az írónő írásait újra közénk varázsoló Tetralógia első kötetéhez unokája, az irodalomtörténész Dr. Nagy Domokos Imre írt utószót."