Három női generáció Kínában - Jung Chang: Vadhattyúk

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Három női generáció Kínában - Jung Chang: Vadhattyúk

június 11, 2010 - 08:07

 

Jung Chang (1952-) kínai származású angol írónő önéletrajzi dokumentumregényében, a tízmillió példányban megjelent, harminc nyelvre lefordított Vadhattyúkban páratlan bátorsággal leplezi le a kínai kommunista diktatúra borzalmait és visszásságait, hitelesen mutatja be a Kínában zajló elnyomó rendszerek egymásutánját, és könyvében különös hangsúlyt fektet a kínai nők kizsákmányolásának ábrázolására is.

Jung Chang családjának három női generációján keresztül mutatja be Kína történelmét, így nagyanyjáét, Yu-fangét, aki még a patriarchális berendezkedésű, feudális Kína asszonyaként kénytelen elszenvedni a lábelkötés borzasztó procedúráját, mindezt „sikeres” egzisztenciája érdekében. Jung Chang így ír erről: „Sok éven át tartott az elkötözés. Hiába törték el a csontokat, éjjel-nappal viselni kellett a pólyát, mert ha szabadon hagyták volna, a csontok még összeforrnak. Nagyanyám így évekig szüntelen kínzó fájdalmak között élt. Ha panaszosan könyörgött az anyjának, hogy oldozza le a pólyát, csak azt a választ kapta, hogy az elkötözetlen láb elrontaná az egész életét, tehát a pólyát saját boldogsága érdekében kell tűrnie. (…) A pólyát csak éjjel az ágyban lazíthatta meg a nő, amikor puha talpú harisnyacipőt húzott. A férfi ritkán láthatott elkötözött lábat szabadon, mert ha letekerték a pólyát, alóla bűz áradt, és látszott az elhalt hús.”[1] Yu-fang sorsa mégis az lesz, hogy egy apatikus generális, Xue ágyasává válik, aki évekig felé sem néz, így teljes elszeparáltságra, tétlenségre és örökös félelemre, várakozásra kárhoztatja, hisz folyamatosan szolgái kedvében kell járjon, hogy véletlenül se terjesszenek róla hamis pletykákat. A mellőzöttség évei után még kénytelen megküzdeni anyósa és sógornője intrikáival is, végül mégis rámosolyog a szerencse a liberális elvű, bár Yu-fangnál jóval idősebb Dr. Xia személyében, aki szerelemre lobban a fiatal lány iránt és Xue halála után feleségül is veszi. Sajnos, házasságkötésük után két évvel Kína mandzsu területeit megszállja Japán, majd megalapítja Mandzsukuót, ahol teljes elnyomásban, nyomorban és éhezésben élnek a kínaiak. A nőket rendszeresen megerőszakolják, az iskolában pedig „azt tanulták, amit a ’nők útjá’-nak neveznek: házvezetést, főzést és varrást, teaszertartást, virágrendezést, hímezést, rajzolást és a művészet értékelését. A legfontosabb tanulmány, melyben mindenki részesült: hogyan járjunk az urunk kedvében…”[2]

A japánokat majd csak 1945-ben űzi el az orosz Vörös Hadsereg, de Kína népe nem lélegezhet fel, mert rögtön kezdetét veszi a polgárháború, melyben a Csan Kaj-sek által vezetett Kuomintang hívei csaptak össze a Mao Ce-tung kormányozta kommunisták seregével. Jung Chang ekkor már 15 éves édesanyja, De-hong már gyermekkorában a kommunisták felé húz, mert „…megragadták ígéreteik, hogy véget vetnek a nőkkel szembeni igazságtalanságoknak.”[3]

De-hong tehát igyekszik kivenni részét az új Kína építésében, idejét főként a Nőszövetségnek szenteli, melynek feladata az elnyomott asszonyok felszabadítása, elsősorban az ágyasoké és a prostituáltaké, tudatosították a nők egyenjogúságát és a munkához, szabad társválasztáshoz való jogukat. Mindez szépen hangzik, de a Nőszövetség, ahogy az egyéni élet is, teljesen alá volt rendelve a Pártnak, így például De-hong csak a Párt áldásával mehetett férjhez, igazoltan kommunistához. A kommunista rendszer, és nem csak a nők esetében, sokat ígért, főleg a szabadságból, de valójában keményen és a legapróbb részletekig ellenőrizte az egyén életét, rákényszerítette magát a leghétköznapibb cselekvésbe és beleette magát a gondolkodásba, egészen az ösztönös öncenzúráig. Mao mindezt már-már bámulatos politikai és pszichológiai rafinériával érte el, emberek tömegei esküdtek föl Mao szentségére, hajtották végre őrültebbnél őrültebb programjait (talán legismertebb ezek közül a kulturális forradalom néven elhíresült tisztogatás, melynek során Kína ősi kulturális értékeinek nagy része odaveszett) és teljesítették be a disztópiák rémálomvilágát. Mao programjainak borzalmas következményeit Jung Chang részletesen írja meg könyvében, a nagy éhínségeket, a folyamatos ellenségkereséseket és megtorló-akciókat, édesapja megőrülését, a szinte követhetetlen széttelepítéseket és átnevelő-táborokat.

Jung Chang mégis megszületik és felcseperedik ebben az őrült világban, és kezdetben a kommunizmus elkötelezettjeként munkálkodik, igyekszik megfelelni az egyre következetlenebb elvárásoknak. Szüleit megvádolják jobboldali elhajlással, folyamatos kínzásoknak és börtönnek vetik alá őket, így Jung Chang egyre inkább kiábrándul Mao álmából. Ekkoriban már újra masszív előírások kötik gúzsba a nőket, egyenjogúságukra hivatkozva ugyanazt a munkát kell végezniük, mint a férfiaknak, ugyanakkor két ponttal kevesebbet kaptak munkájuk után (pontban mérték a munkát). Természetesen a háztartás vezetése továbbra is a nők dolga maradt, egyedül a főzés alól mentesültek, mert Mao közös menzát vezetett be, ahol mindenki ugyanazt az elégtelen táplálékot kapta. A nők nem festhették magukat, és nem hordhattak színes ruhákat, a kedvességet burzsoá szokásnak bélyegezték, a kínai kommunista lánynak durvának kellett lennie, harciasnak és határozottan el kellett utasítania a férfiak közeledését. Egy egész generáció nőtt fel szexuális nyomorban és iskolázatlanul, a teljes káosz közepén többnyire távol a szüleitől. Jung Chang hányattatásainak végül angol tanulmányai, és egy Angliába szóló ösztöndíj vet véget, ahonnan aztán többet nem is tért vissza Kínába.

 

Jung Chang Vadhattyúkja bejárta a világot, de Kínában sosem jelenhetett meg.

 

[1] Jung Chang: Vadhattyúk, Európa, Bp. 1995. 27. p.

[2] Uo. 81. p.

[3] Uo. 106. p.

 

 

Kate Chopin és az Ébredés

október 29, 2011 - 18:39
 
"Lényegében Mrs. Pontellier lassan rájött, miféle hely van számára, mint egyszeri és megismételhetetlen emberi lény számára kijelölve az univerzumban, és egyúttal felismerte a különbséget a körülötte és a benne levő világ közt. Úgy tűnt, mindezen tudás súlya túlságosan is nyomasztó egy huszonnyolc esztendős fiatal hölgy lelkének – feltehetően meghaladja mindama bölcsességet, amit a Szentlélek állítólag kegyeskedik a nők számára kimérni.
 

Rados Virág: Bántalmazó házasság (könyvajánló)

március 03, 2013 - 21:34
Rados Virág

Az Előhangban felvillan egy jelenet Anna gyermekkorából: a kislány tehetetlenül hallgatja a konyhában anyja és apja veszekedését, és hiába vágyakozik a korábbi családi harmónia után. A szülők viszonyának megromlásával Anna háttérbe szorul, és a kétségbeesett szeretetvágy fiatal felnőttként is kísérti. Az egyedül maradástól való félelem méltatlan kapcsolatokra sarkallja, majd - miután abortuszra kényszerül, melynek során a kórházi bánásmód egy időre traumatizálja - partnerváltogatásra.

Néger sisterhood a szolgaságban - Toni Morrison: A kedves

december 14, 2009 - 11:07
Toni Morrison (forrás: Facebook)

Toni Morrison (1931 - ) az első Nobel-díjas afro-amerikai nő, aki 1993-ban átvette műveiért a nagy presztizsű díjat. Regényeiben nagy szerepet kapnak a nők, a női közösség identitásépítő és –erősítő szerepe, az alávetettség és a rabszolgaság kérdése, az ősi afrikai kultúra és hiedelemvilág szolgaságban is tovább élő, összekovácsoló ereje. Prózájára erőteljes líraiság, szuggesztív lüktetés jellemző, dús, burjánzó szövegek, melyek a néger ősi dallamokat vagy épp annak modernebb, amerikaibb változatát, a dzsessz ritmusát pulzálják.

Női karakterek és science-fiction 3.

március 22, 2010 - 09:34

Vajon miért van az, hogy a science-fictionben megjósolt jövőképek zöme az időben távoli Földet vagy pusztulásra, vagy sanyarú sorsra ítéli? Ha körülnézünk, akkor talán elég egyértelművé válik a válasz: amennyiben a jelenleg is munkálkodó társadalmi erők irányát követjük, nem sok pozitív végkifejlet várható szülőbolygónkra nézve.

A férfiak a Földről jöttek! És a nők is…! (Dr. Gary W. Wood: Nemek, hazugságok és sztereotípiák)

augusztus 07, 2011 - 08:49

Régebben olvastam egy könyvet, amelyet akkor teljesen készpénznek vettem: Dr. Marianne J. Legato „Miért nem emlékeznek a férfiak, és miért nem felejtenek a nők?” c. művét (Hajja Kiadó, 2008).