Genfben született, általános iskolai tanulmányai után apja órásműhelyében segédkezett. 19 évesen férjhez adták, tíz évvel később megismerkedett és beleszeretett a számüzetésben élő Armand Goegg német forradalmárba. Környezetét elképesztve válókeresetet adott be, amelyet a bíróság először visszautasított, több mint két évet harcolt házassága felbontásáért. Armanddal való házassága után néhány évet Angliában éltek. Egyre többet foglalkoztatta a nők helyzete, kiszolgáltatottságuk és jogfosztottságuk. 1867-ben részt vett az International League for Peace and Freedom genfi konferenciáján, és bár egyetértett az ott elhangzottal, de hiányolta a nők részvételét és a gondjaikkal való foglalkozást. 1868-ban hosszú cikket publikált a nőjogokról, és ugyanabban az évben az első nemzetközi nőjogi szervezet, az Association internationale des femmes alapítója és elnöke lett. 1871-ben belső viták miatt elhagyta az egyesületet és 1872-ben létrehozta az Association pour la défense de la Femme av droitszervezetet és szerkesztette Solidarité című lapjukat, a nőjogi aktivisták első nemzetközi újságját. Tevékenységének egyik legnagyobb eredménye volt, hogy 1872-től a genfi egyetem nőket is felvett hallgatói közé. Aktivitása idős korában sem szűnt meg, 1886-ban beválasztották az International Abolitionist Federation elnökségébe, 1891-ben pedig a Union des femmes de Genève alelnöke lett.