"Szorgalmasan agitál a Róza" - Az 1913-as nemzetközi nőkongresszus a bulvárban, az élclapokban

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

"Szorgalmasan agitál a Róza" - Az 1913-as nemzetközi nőkongresszus a bulvárban, az élclapokban

november 12, 2014 - 09:08

2013-ban volt száz éve, hogy Budapesten megrendezték a Nők Választójogi Világszövetsége VII. kongresszusát. A jeles évfordulóval írások (pl. Szécsényi Mihály összefoglaló cikke ), illetve konferenciák foglalkoztak (Világkongresszus 100, OSzK; Sokféle modern nő Magyarországon az első világháború előtt, ELTE-BTK). Azonban még bőven akad kutatnivaló a témában, amely a magyar feminizmustörténet egyik fontos és jelentős epizódja. Csatlakozva a megemlékezések sorához, néhány érdekes sajtóvonatkozást villantok fel.

 „Az egész világ sajtóját képviselte a kongresszusra kiküldött 230 újságíró.” - olvasható A Nő és társadalom 1913 július-augusztusi számában. Fontos megjegyezni, hogy nemcsak a nemzetközi, hanem a magyar újságok felől is nagymérvű érdeklődés mutatkozott. Én most két típusból, a bulvárból és az élclapokból emelek ki példákat.

 

 Az 1910-ben alapított Est tekinthető az első nagy példányszámú, igazi, modern értelemben vett bulvár napilapnak Magyarországon. Új, erőteljes hangot és marketinget (pl. utcai árusítás) képviselt. Rendkívül népszerű, véleményformáló és a rikkancsok, reklámok révén az utcaképet meghatározó sajtótermékről van szó, amely gyors, professzionális tudósítóhálózattal és újságírógárdával rendelkezett. Ezért is érdemes megnézni, hogy hogyan viszonyult az 1913-as nőkongresszushoz. A hasábjain megjelenő hírek nagyobbrészt a politikához, szenzációkhoz kötődnek, így júniusban a balkáni helyzet, Redl ezredes lecsengő pere, illetve a magyar politikai élet volt az előtérben.

Mindezek mellett azonban a lap figyelmet szentelt a Nők Nemzetközi Választójogi Szövetsége VII. kongresszusának is. Erre az alkalomra külön tudósítót küldtek, aki az ülésekről és ünnepségekről folyamatosan tájékoztatta az olvasókat. Többek között arról számolt be, hogy a kongresszus alatti napokban a résztvevők mennyire birtokba vették a várost, mindenhol látni lehetett őket (jún. 22.). Az újságíró jelen volt a rakparton, amikor Bécsből hajón érkeztek a résztvevők egy külföldi csoportja, ott volt a Duna-korzón, a Halászbástyán rendezett fényes fogadáson, ahol Bárczy István, Budapest polgármestere köszöntötte a vendégeket, és ahol a társaság együtt gyönyörködött a naplementében, valamint ott volt a mezőkövesdi kiránduláson. A szervezőkkel készített interjújából kiderül, hogy az előkészületek során mennyi elutasítással kellett megküzdeniük, és azokra megoldást találniuk. Például Anna Shaw lelkész prédikációját a fővárosi protestáns templomok (Kálvin téri, Deák téri) nem fogadták be, mondván, hogy mekkora illetlenség a női lelkész. Végül a Szilágyi Dezső téri református templom adott helyet az eseménynek. Továbbá meglepő adalékként tudhatjuk meg, hogy a magyar cserkészek mindenben a kongresszus rendelkezésére álltak, és ez volt az első hivatalos megjelenésük (jún. 15.).

Az Est tudósításai figyelemmel kísérték a magukat feministának valló, öttagú balmazújvárosi parasztasszony-küldöttséget, akik saját spórolt pénzükből utaztak fel Pestre. A riporter szerint élesen elütöttek az elegáns, nemzetközi környezettől, és arról számolt be, hogy a hivatalos megnyitón, mikor először meglátták őket a külföldi vendégek, azt hitték, hogy finnek (jún. 19.). Hazautazásuk költségeit egy előkelő New York-i nő, Mrs. Weeks állta (jún. 21.).

 

Az élclapok is kiemelten foglalkoztak a nőkongresszussal. Fabó Éva 2007-es kitűnő disszertációjának egyik fejezetében a kor két vezető élclapjában (Bolond Istók, Borsszem Jankó) elemezte az ehhez az eseményhez kötődő képeket, szövegeket. Ezek – nagyon röviden összefoglalva –a párválasztással, a férjfogással, a külsőségekkel és a sok beszéddel hozzák összefüggésbe a feministák motivációit. A harmadik vezető élclap, a Kakas Márton, amelyet most közelebbről megnézünk, a nőknek tulajdonított divatrajongással egészíti ki ezt a sort. Az újságnak van egy állandó tárcarovata, amelyet a modern városi nőt karikírozó Szomolnoky Edit fiktív alakja jegyez. A nőkongresszus megnyitása előtt közli annak programjának parodizált változatát. A programpontok között szerepel például annak megtárgyalása egy szekció keretében, hogy a résztvevők milyen ruhát vegyenek fel a Nemzetközi Férfiliga ülésére, és ezt egy erre a célra kialakított tükörteremben teszik; szépségverseny; a tervezett kirándulások helyszíneinek megtekintése az Apollo Moziban; a Ritz Hotelben rendezett búcsúestélyen a résztvevők A rózsalovag hangjaira tépik szét Reinitz Béla (1878-1943) zeneszerzőt, és darabjait szétosztják egymás között (jún. 8.). A rovat néhány számmal később a kongresszus – más lapok által is szóvá tett –  „túlhabzó” ünnepségein ironizál, amikor azt fejtegeti, hogy a külföldiek milyen zavaros fogalmakkal rendelkezhettek a magyarokról útjuk előtt, most viszont megismerhették őket a Hangl Kioszkban, a Gerbeaud cukrászdában, az Angol parkban. Majd hozzáteszi Szomolnoky Edit, hogy ő maga nem tudott részt venni a gyűléseken, mert olyan rövid szüneteket iktattak be közéjük, hogy nem lett volna elég ideje átöltözni (jún. 22.).

 

 

A Magyar Figaró erotikus, szatirikus lapként az előbbiektől eltérően testi kontextusba helyezi feminista paródiáit. Az 1913. jún. 22. számának címlapján egy csapat nő próbál betörni a „miniszterelnök” feliratú ajtón, de egy ajtónálló útjukat állja („Feministák Budapesten”, rajzolta: Bér Dezső). Ebben a számban máshol is találunk gúnyos reflexiót a nőkongresszusra. A „Ceruzaforgácsok” című aktuális eseményeket érintő tárcában külön bekezdés mutatja be a nőkongresszust, amely összegyűjti a feministákhoz kapcsolódó korabeli sztereotípiákat: azért feministák, mert öregek, vagy, mert csúnyák, vagy, mert szeretnek sokat beszélni, akik meg szépek, azok meg csak a férjeiket akarják megcsalni az utazás alatt. A Jogot a nőknek! Strófák a szüffrazsettekről című viccfüzér keretét a női választójog adja, amely a lap profiljának szellemében erotikus poénok aktualitásra átdolgozott változatait tartalmazza (jún. 22.).

 

Aktuális strófák

 

2.

Egy hétig ittak-ettek,

Nálunk a szüffrazsettek;

Lehet, hogy közbe egy kicsit

Okosabbak lettek.

 

Kirándultak, berándultak,

Mindent, mindent megbámultak;

Különösen, jelesen –

Mezőhegyesen.

 

 

Magyar Figaró, 1913. jún. 22., 3.

 

 

Aktuális strófák

 

I.

Elmentek a szüffrazsettek

S én megjegyzem subroza,

Hogy nem ment el, de itt maradt

A Róza

A Schwimmer, Bédy Róza.

 

Hogy mennyire örvendezünk,

Vers mondja el, ne próza;

Hogy mégis a miénk maradt

A Róza,

A Schwimmer, Bédy Róza.

 

A feminista cikkeket

Tovább is reánk sózza;

Mert szorgalmasan agitál

A Róza

A Schwimmer, Bédy Róza.

 

 

Magyar Figaró, 1913. jún. 29., 4.

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Rózsaszín galléros gettók: Gloria Steinem nemről és osztályról

december 01, 2013 - 20:01
Gloria Steinem
Gloria Steinem a 60-as évek nőjogi mozgalmának (Women Liberation Movement) ikonikus alakja. Nem csak vezetője a NOW-nak (National Organization for Women), hanem az azóta is rendkivül sikeres társalapítója. Az ‘Ms’ a professzionális világban dolgozó nők radikálisan új megjelölése volt és azon megkülönböztetés ellen tiltakozott, miszerint egy nő házas, vagy nem házas családi állapota (Mrs., vagy Miss) alapján megjelölhető.

Iráni nők fejkendő nélkül - Masih Alinejad iráni újságíró (sz. 1976)

június 16, 2015 - 17:49
Az 1979-es forradalom óta Iránban kötelező a hajat teljes egészében eltakaró hidzsáb viselete - ha a nők nem tartják be ezt a szabályt, börtön és/vagy megkorbácsolás lehet a büntetésük. Csak tavaly az erkölcsrendészet 3,6 millió nőt figyelmeztetett, bírságolt meg vagy tartóztatott le.
 

Az ENSZ a nők helyzetének javításáért

december 22, 2013 - 10:16
Balról: Miss Angela Jurdak, Lebanon; Miss Fryderyka Kalinowski, Poland; Mrs. Bodgil Begtrup. Denmark and Chairman of the committee; Miss Minerva Bernardino, Dominican Republic; and Mrs. Hansa Mehta, India. Photo Date: May 14th, 1946 Photo credit: UN Photo
Koncz Katalin 2008-as tanulmányában azt írja, hogy "a nemek esélyegyenlőségére vonatkozó számtalan célkitűzés, határozat, intézkedés ellenére évtizedek óta ugyanazok a problémák vannak napirenden, a nemek esélyegyenlőségének megvalósításában minimális az elmozdulás." (Koncz, 115.) Ennek okai közt mindenképpen ott szerepel a jogtudatosság alacsony szintje: hiába a felszólítás hazánknak az Egyezmény propagálására