A nőnap eredetileg nem egy csokor hóvirágról szólt ... s nem is a konyharuháról. (Legmegrázóbb nőnapi emlékem, amikor az ország legnagyobb egyetemén csinos kis pohártörlőt kaptunk mi, nők, ajándékba.)

Az első nőnapot 1909-ben az Egyesült Államokban tartották, a szocialista párt javaslatára. Az 1910-ben Koppenhágában tartottott Szocialista Internacionálén javasolta Clara Zetkin és Luise Zietz, hogy tegyék nemzetközivé ezt a napot, amelyen tisztelegnek a jogaikért küzdő nőknek és elismerik az egyenlő bánásmódért, a választójogért folytatott tevékenységüket. A javaslatot a konferencia valamennyi résztvevője elfogadta, de nem jelöltek ki meghatározott napot.

A következő évben Ausztria, Dánia, Németország és Svájc már megünnepelte a nőnapot, a március 19-i gyűléseken, rendezvényeken többmillióan vettek részt. Alexandra Kollontáj, aki akkor Németországban tartózkodott, így látta az eseményeket:

„.. minden várakozást felülmúlt. Németország és Ausztria egyetlen, nőkből álló, háborgó tenger. Megmozdulások mindenütt, a városokban és a kis falvakban ... a nők gyermekeiket az otthon maradt férjekre bízták, hogy részt tudjanak venni az összejöveteleken.”

Az egyik legemlékezetesebb nők napja 1917. március 8-án Pétervárott volt, ahol a háborús szenvedéseket, az elnyomást, a megaláztatást, éhezést megelégelve az orosz nők sztrájkot szerveztek a „kenyérért és a békéért”, a tüntetés a forradalom kitöréséhez vezetett. Néhány nappal később a cár lemondása után megalakult ideiglenes kormány biztosította az orosz nőknek a választójogot.

Az 1921-ben tartott Kommunista Internacionálé résztvevői elfogadták a bolgár nőküldöttség javaslatát, hogy a hivatalos nemzetközi nőnap március 8-a legyen.

A nőnap eredetileg nem egy csokor hóvirágról szólt...